Esszéi és cikkei elméletileg alapozzák meg mondandóját. Történelmileg is hiánypótló a Győztes magyar szabadságharc című dolgozata, amelyben a Lajtabánság 1921-es kikiáltásáról értekezik. Jegyezzük meg – s ez mostanában nem lényegtelen –, hogy nem történészként teszi. Persze vannak olyan álmai, amelyek vitathatók, például a monarchiával kapcsolatos elképzelése. Ám másutt aligha téved, amikor 10-es éveink szellemi állapotait elemzi. Szorgalmazza, hogy ne a felülről induló erkölcsi tisztulás domináljon, hanem sokkal inkább a népi-nemzeti szellem érvényesüljön, természetesen provincializmus nélkül.
A kötet címét adó nagy ívű esszéjében pedig fontosak az önéletrajzi elemek a büki gyermekkor megidézésével, a hazafias szellemiség átörökléséről, az elődökkel összekötő kapcsokról, a szellemi kézfogások láncolatáról. És ez az, ami a szerző szerint a fiatalokat hidegen hagyja a nagy technikai-technológiai változások idején. Szól a népesedésről mint sorskérdésről is. Egy fontos gondolata: „Magunkról s mieinkről: családunkról, hazánkról, nemzetünkről, ennek jövőjéről pozitívan gondolkodni – nem csupán hasznos, hanem egyenesen erkölcsi parancs. Az élet és a szeretet parancsa”.
Esszéiben, tanulmányaiban azt az utat járja, amelynek legjobbjai közé Németh László vagy Csoóri Sándor tartozik. Mindezt persze kiegészítik a közösségi oldalon megjelenő szövegei, amelyekben a közegnek megfelelő stílust érvényesíti, de mentesen az alpári hangtól. A modern napló eszköztárával. Azért az belefér, hogy a DK egy közveszélyes alakulat.
Előmunkálatok egy utópiához.
Magyar Nyugat Könyvkiadó, 2019.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!