Christopher Nolan arról elmélkedik legújabb mozijában, amelynek címe Tenet, amiről mostanában mindannyian. Mit csináljon az ember, ha úgy érzi veszélyben a jövő? Érdemes megjegyezni, hogy ez afféle modern kori probléma, régi időkben pontosan tudták az emberek, hogyan őrizzék meg életüket olyannak, amilyennek szeretik. A modern kor embere persze nemcsak azt nem tudja, hogyan védje meg mindazt az értéket, amelyet apáik rá hagytak, hanem azt se igazán tudja, milyennek is szereti ő az életet. Minden relatívvá vált. Nos, Nolan arra jut, hogy aki aggódik a jövő miatt, az forduljon a múlthoz. A múlt a kód a jövőhöz. A hagyomány, az eredet a kulcs. Aki teljesen bizonytalan, hogyan lehetne szeretni az életet, az induljon visszafelé a múltba, hátha lel ott valami olyan örökséget, amely segíti továbbélni.
Fotók: InterCom
Christopher Nolanról tudni lehet, hogyha gondol valamit, akkor azt szóról szóra le is fordítja a film nyelvére, tegyük hozzá, hogy ráadásul piszkosul jól csinálja. A szóról szóra azt jelenti, hogyha azt gondolja, hogy vissza kell menni a múltba, akkor visszafelé is látunk mindent, amire – valljuk be – az összes művészeti ág közül a filmművészet a legalkalmasabb. Mindezt úgy valósította meg a rendező, hogy mindent kétszer játszottak el: egyszer normálisan, egyszer visszafelé mozogva, majd a kétféle játékból egy lett. Hogy mindez mire jó, azt a film bemutatója körüli kritikában nem illendő megírni, de annyit lehet, hogy azért látványos mindez, mert egy egész filmen keresztül így van. A Tenet történetének titokban tartása körül egyébként óriási volt a felhajtás. A két főszereplő, Robert Pattinson és John David Washington (Denzel Washington fia) bár elolvashatta az egész forgatókönyvet, de csak egyszer egy bekamerázott szobában és persze külön-külön. Michael Caine, aki nemcsak barátja, de akivel már nyolcszor forgatott filmet Nolan, csak a rá vonatkozó szövegrészleteket kaphatta meg.
A Tenet érdekessége, hogy nem használtak CGI-t, vagyis élőben vették fel a jeleneteket, amiről utólag elmondható, hogy igencsak jó döntés volt, mert ezáltal az életszerűtlen szituációk is teljesen valóságosnak tűnnek. Nolan filmje fordulatokban gazdag történetcentrikus mozi, ezért nem illendő konkrét dolgokkal traktálni az olvasót. Arról viszont lehet írni egy kritikában, hogy bár remek ötlet, hogy a jövő megmentéséhez a múlt megismerése adja a kulcsot, de ami ezután következik, az igencsak problémás. Ugyanis a filmben elhangzik egy üzenet, amely arról szól, hogy egyre jobbá kell alakítani a múltat. Ha felülemelkedünk a James Bond-filmekre jellemző dramaturgián (Nolan egyébként óriási Bond-rajongó), és a film filozofikus mondanivalójáról gondolkodunk, akkor szembesülünk azzal, hogy Nolan tulajdonképpen azt mondja: át kell írni a múltat.
