A tárcaíró barátai összejöttek egy jó kis vasárnap délutáni kávézásra, őt is hívták, aminek igencsak megörült. Amikor odaért, éppen a Google Assistanttal kezdtek beszélgetni, amely egy intelligens személyi asszisztens vagy másként tudásnavigátor. Csak azok kedvéért, akik nem tudják elképzelni, miről van szó, de hallottak már női GPS-hangot, aki ilyeneket mond, hogy „minden megvan, mehetünk” meg olyanokat, hogy „újratervezés, hat kilométer múlva fordulj jobbra”, úgy lehet leírni a „kápráztató” jelenséget, mintha a GPS-szel beszélgetne az ember. Mondjuk a tárcaíróban még soha nem merült fel, hogy beszélgessen Lottival, legalábbis az ő GPS-hangja Lottiként szokott bemutatkozni, bár ennek soha nem volt jelentősége. A tárcaíró mindig mosolygott azon, amikor elképzelte, milyen lenne, ha mondjuk Lotti nem lenne udvarias vagy éppen valamilyen szlengben beszélne, esetleg versbe szedné mondandóját, de legalább egy egyszerűbb hexametert kanyarítana abból, hogy most éppen merre kell fordulni. Egyébként a tárcaírónak már akkor is volt GPS-e, amikor senkinek sem, a tárcaíró felesége ugyanis remek módon tudta mindig mondani a térkép alapján, hogy merre kell fordulni. Arról már nem is beszélve, hogy a tárcaíró felesége a GPS-kedését mindig apró tréfákkal színesítette. A tárcaíró legnagyobb kedvence viszont mindig az a fordulat volt, hogy „itt kellett volna befordulni”. Ezen aztán mindig jót nevettek mindketten. Persze nagyon kevés alkalommal, de olyan is megesett, hogy eltévedt a család. Ám ilyenkor nem arról volt szó, hogy újratervezés, hanem arról, hogy „na, most már végképp nem tudom, merre kell menni, mert a térkép szerint megérkeztünk”.
