Alázattal Zoboralján a magyar megmaradásért

Tíz évvel ezelőtt Csámpai Ottó, a nagyszombati egyetem szociológia professzora úgy döntött, hazaköltözik szülőfalujába, a Zoboralján fekvő Nyitracsehire, mert úgy érezte, valakinek közösséggé kell kovácsolnia a helyi magyarságot. Ekkor született meg az ötlet egy társasági tér létrehozására, ahol a környékbeliek családias hangulatban összejöhetnek, és a kávé, valamint a harapnivaló mellé lelki, szellemi táplálékot is kaphatnak.

Fotó: Molnár Mária

A Jurta Látványtár nevet viselő kulturális központ – ahogy az elnevezés is jelzi – egy kazah típusú jurtában kapott helyet, amelynek belső kialakítása is az egykori nomád sztyeppei élet hangulatát idézi. Udvarában a térséghez köthető különböző látványelemek magasodnak, mint a Zobor-hegyi millenniumi emlékmű kicsinyített mása, amelynek eredetijét 1921-ben a cseh legionáriusok robbantották fel, s így már csak a megmaradt talapzat emlékeztet az egykor huszonkét méterre magasodó obeliszkre; vagy Huba vezér faszobra, aki a honalapítás során, Nyitra vidékén telepedett le.

Az évek során – mindenféle anyagi támogatás nélkül – számtalan változatos rendezvény valósult meg ezen a helyszínen, többek között történelmi előadások, képzőművészeti kiállítások, könyvbemutatók, hagyományőrző rendezvények, versmondó- és felolvasó estek. Egyvalami azonban közös volt ezekben az alkalmakban, mégpedig a magyar önazonosság-tudat megerősítésének szándéka.

Fotó: Molnár Mária

Olyan előadók fordultak meg itt, mint Prokopp Mária művészettörténész, nyugalmazott egyetemi tanár, Cey-Bert Róbert Gyula író, őstörténet- és vallástörténet-kutató, Mónus József világbajnok tradicionális távlövő íjász, Nagy János szobrászművész, Kátai Zoltán Kossuth-díjas magyar énekmondó, népzenész, Somogyi Győző, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikus és festőművész vagy Batbayar Zeneemyadar, Mongólia budapesti nagykövete.

Csámpai Ottó – a rend felvidéki nagypriorjaként – az elmúlt egy évtized legnagyobb sikerének mégis a Szent György Lovagrend zoboralji apródképzőjének létrehozását és működtetését tartja, hiszen – ahogy mondja – nem elég a magot elvetni, arról is gondoskodni kell, hogy legyenek, akik méltók lesznek majd arra, hogy learassák a termést. Fontosnak tartja továbbá, hogy a következő nemzedékek számára újjáélesszék és átadják az egyre inkább kiveszni látszó lovagi erényeket, mint az egymás iránti szeretet, az irgalom, a megértés, az együttérzés, a becsület, a tisztesség, a bajtársiasság és a lovagias szellem.

A négy éve működő, jelenleg tizenegy apródot és két fegyverhordozót számláló csoport tagjai számára ezek a tulajdonságok természetesek és magától értetődők, köszönhetően vezetőjüknek, Csámpai Lászlónak, aki hittel vallja, hogy a példamutatás az egyetlen olyan eszköz, amely hatékonyan, mégis szelíden képes formálni az egyéniségüket. A lovagi erények megismertetése, illetve a korabeli harcművészet gyakorlásán túl az apródképzőben a nemzeti érzelmű nevelés is kiemelt szerepet kap, a kisebbségi létben élő magyar gyermekeket ugyanis fokozottan veszélyezteti az identitásgyengülés.

Fotó: Molnár Mária

Az önazonosság elvesztésének veszélyeire Csámpai Ottó mutatott rá azon a képzőművészeti kiállítással egybekötött ünnepségen, amelynek keretei között leleplezték a Jurta Látványtár tízéves fennállásának emléket állító kopjafát. Mint mondta, a kopjafa a halál jelképe ugyan – a felvidéki magyarság jelenleg fogy, a helyi magyar nyelvű iskolát egy éve bezárták gyerekhiány miatt, a szülők pedig sokszor szándékosan inkább szlovák nyelvű oktatási intézményt választanak, mivel úgy gondolják, ez a könnyebb érvényesülés záloga –, de a halált szükségszerűen követi a feltámadás.

A Jurta Látványtár, ahogy az elmúlt tíz év során, továbbra is a környék magyarságát megszólító kulturális rendezvények és közösségi összejövetelek, illetve az apródképzés helyszíne lesz, ahol – Csámpai Ottó szavaival élve – szerényen és alázattal szolgálják a magyar megmaradás ügyét.