Az eredetileg áprilisra tervezett bemutatót többször is el kellett halasztani a járványügyi helyzet miatt, azonban október 30-án végre sor kerül a premierre a Miskolci Nemzeti Színház Játékszínében. A koreográfiáért ezúttal Dragos Dániel felel, akinek ez az első nagy volumenű koreográfusi munkája a Miskolci Balettnél. „Magyarországon táncjáték formájában még nem volt látható ez az előadás és úgy gondoltuk, hogy itt lehetőségünk van elmenni az elvontabb megfogalmazás felé mind dramaturgiailag, mind pedig a koreográfiában” – meséli a koreográfus-táncművész, hozzátéve: szeretnék, ha a néző az előadás után is gondolkozna még a látottakon.
– A főszereplő és a bandája eléggé szélsőségesen éli meg a társadalmi helyzeteket. A brutalitást itt a saját szintjén mutathatjuk meg, hiszen nem öncélú. Alex valamilyen szinten a brutalitás művésze. Az előadásban nem őt mint bűnözőt, hanem a döntés szabadságát avatjuk szentté. Más kérdés, hogy milyen ez a döntés, de az eredeti mű is éppen a saját döntéseink szabadságát vitatja – részletezte Kozma Attila, a Miskolci Balett művészeti vezetője, az előadás rendezője-dramaturgja.
A Miskolci Balett alapítása óta mindig törekedett arra, hogy megszerettessék a táncot minden korosztállyal, és Kozma Attila szerint az elmúlt évek tapasztalatai alapján már tart ott a társulat (és a közönség is), hogy hagyják, ne csak a történetmesélés, hanem az asszociáció vigye a nézőket.
– Ez egy komplex színház, ahol a helyzetekből, a díszletből, a zenéből, a szereplők egymáshoz való viszonyából össze tudja rakni a néző, miről is van szó, még akkor is, ha nem feltétlenül ismeri a történetet. A kortárs művészet lényege, hogy hagy szabadon gondolkodni, és ebben az előadásban mi is erre törekszünk – hangsúlyozta a rendező.
A díszlet maga is a gondolatiság köré épül, itt nem egy emblematikus tárgy a középpont, de minden szempontból szorosan a koreográfiához, a kortárs történetmeséléshez idomul. Nagyon sok játék van benne, praktikus, és nem csak egy tárgyként használhatók az elemek.
