Egy művész, egy terem, egy kurátor

Negyedik alkalommal rendez a Műcsarnok „egy művész – egy terem – egy kurátor” típusú kiállítást október 28. és január 10. között. Az idei válogatásban kilenc különböző művészetfelfogású, más-más alkotói koncepcióval rendelkező művész állít ki.

A többnyire a pályájuk derekán járó kiállítók elmúlt években készült munkáiból kínálnak válogatást. A szomszédos bemutatók mind a művészeknek, mind a nézőknek olyan befogadói élményt adhatnak, ami mentén mind az eltérő értelmezések közötti átjárhatóság, mind az összehasonlítás akarva-akaratlanul létrejön.

Fotó: Műcsarnok

Bánföldi Zoltán Schrödinger macskája című, 2020-ban készült sorozata egyszerre mutatja fel a XIX. század végi és a mai Bécs jellegzetes vonásait. A művész egy néhány évvel ezelőtti ösztöndíj időszakában felkereste a száz–százhúsz évvel korábbi bécsi fotográfiákon látott helyszíneket, (újra)fotózta azokat, majd a számítógépes munka során a síkokat összemosva két, szándékoltan elkülöníthetetlen réteget hozott létre. Kurátor: Fazakas Réka.

Bérczi Zsófiát a kiszolgáltatott női szerepek, különösen a tetőtől talpig beburkolt nők társadalmi helyzete és annak megélése foglalkoztatta, ettől vezérelve 2006–2007-ben a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj támogatásával jutott el Egyiptomba. Utazása során két különböző tervet valósított meg: egyrészt egy általa elképzelt sivatagban élő női közösséget bemutató vízió megrendezett képein dolgozott, másrészt képriportot készített önmagáról, és blogbejegyzéseket írt. Kurátor: Éri Ildikó.

Byhon Győző az elmúlt másfél évtized során nagy gonddal fejlesztette ki művészi technikáját. Mivel táj- és városábrázolásaihoz a teljes rálátást választotta nézőpontjául, a kompozíció-tervezéshez – az alkotói fantázián túl – felhasználja korunk legmodernebb eszközeit is, így a digitális kamerát, a számítógép és az internet kínálta lehetőségeket, valamint a drónt. Aviatikusnak is nevezhető képei a légi fotózásra emlékeztetnek, ahol a kultúrtáj, a települések, utak, szántók rendszere kétdimenziós térképpé absztrahálja a földfelszínt. Kurátor: Rockenbauer Zoltán.

A Műcsarnokban ez a három nagy ablakos terem az egyetlen, ahonnan kilátni a Városliget fáira; tökéletes hely ahhoz, hogy Fülöp Gábor bravúrosan megmunkált, titokzatos antropomorf alakjaival találkozzon a látogató. Bár a természet ilyenkor – késő ősszel és télen – már nem a legvonzóbb arcát mutatja, mégis az a lehetőség, hogy a fából készült szobrok közvetlen kapcsolatba kerülnek a kinti világgal, sajátos üzenetek közvetítésére alkalmas. Kurátor: Mayer Marianna

Gergely Réka szobrai letisztult formájukkal és a felhasznált anyagok tökéletes harmóniájával egyfajta keleti nyugalmat árasztanak. Az acél és valamilyen természetes anyag, mint a fa, a szén vagy a hamu némán tanúsítják az élet körforgását. A hagyományos szobrászati technikák alkalmazásán és a japán esztétika elveinek érvényesítésén túl a munkák szellemisége mégis hihetetlenül kortárs. A látszólag nehezen megmunkálható, férfiasan kemény anyagot, az acéllemezeket finom, a varráshoz hasonlítható hegesztési technikával illeszti egymáshoz a művész, így hozva létre azokat a formákat, amelyek a későbbiek során az alkotás alapszerkezetét adják. A művész nemcsak érti ezt az esztétikát, hanem beszéli is a japán nyelvet. Kurátor: Kondor-Szilágyi Mária.

A könyveknek is megvan a sorsuk. Ezt az ősi mondást bontják ki Pataki Tibor műfaji határokon átjáró művei. Művészkönyv, asszamblázs, giclée-nyomat, virtuális és valós könyvobjekt vagy akár klasszikus festmény úgy kerülnek egymás mellé, hogy zavarba jövünk: könyvek sorsát vagy inkább emberi sorsokat látunk? A költői kérdés végül nem marad megválaszolatlanul. Mérnökien precíz technikával, ám lélekre hatóan szólalnak meg a művész lírai válaszai. Kurátor: Szegő György.

Gondolkodás, gondolat, patak, víz – egyetlen képben. Rizmayer Péter számára ezek a képek fontosak, ilyeneket lát meg, ilyeneket talál. Szakmája a képformálás: festőként végzett. De régóta videóműveket készít. A festészet nézése „a képsíkkal párhuzamos”, elsétálunk a képek előtt. A videókat „merőlegesen nézzük”: meg kell állnunk a képernyő előtt a képsíkra szegezni a tekintetünket. Ez az elidőzés Rizmayer – és sok más kortárs művész – képalkotásának lényegi eleme. Kurátor: Bán András.

Soós Nóra húszévnyi munkásságának egyik meghatározó jellemzője, hogy különféle témafelvetéseit sorozatokban fogalmazza meg. Alkotói pályája kezdetén főként közvetlen környezetéből merítette képegyütteseinek tárgyát (Én-teriőr), majd a későbbiekben figyelme fokozatosan kiterjedt az őt körülvevő világ felé. A művészettörténet, az irodalom, a filozófia, a közgazdaságtan, a biológia, a műszaki tudományok területéről egyaránt inspirálódott a legújabb, Absturz címet viselő képsorozatához. A festményeken központi motívumként a zuhanás kimerevített pillanatai, illetve a levegőben létezés változatos formái jelennek meg: többek között szabadesésben lévő alakokat, szárnyaló papírrepülőket, pásztázó drónokat, repdeső pillangókat, lebegő léghajókat, alászálló ejtőernyősöket és sok más különös, repülő szerkezetet láthatunk. Kurátor: Dóra Dekovics.

Tenk László a festészetet az önismeret és a világ megismerése eszközének tekinti, ezért a látványt csak kivételes kegyelmi pillanatokban ragadja meg – akkor, amikor úgy érzi, hogy a saját tükörképe sem lehetne pontosabb lenyomata a létezésének.

Az érzékenységből fakadó csata némán is harsog – az alkotó küzd a megérteni és megértetni vágyással, és eközben festményein az élőlények és a tájak a látványon túlmutató teremtettség megnyilvánulásaivá válnak. A végeredmény valami meseszerű, egyszersmind tökéletes, földön túli béke. Kurátor: Reischl Szilvia.