Mindenki tudja, mi a helyes út

„A nő azt a férfit szereti, aki szenvedélyesen szeret. A férfinak a nőt a kardjával kell a magáévá tennie” – mondja ki a nő Kuroszava Akira A vihar kapujában című 1950-es filmjének egyik kulcsmondatát. Érdekes, hogy hetven éve készült a film, de még ma is sokan úgy tartják, hogy nem igazán lehet érteni.

A film egy bűntény története Fotó: mafab

Van a filmnek egy kerettörténete is. A vihar kapujában mesélik el a szemtanúk egy embernek az esetet. Mármint egy kapuban, ahova a vihar elől menekültek. Ez a kapu nemcsak védelmet ad. Néhány lécével ugyanis tüzet lehet gyújtani, amelynél megmelegednek. Arról már nem is beszélve, hogy találnak a kapuban egy csecsemőt. Ez a csecsemő a remény. Ő hozza el az új világot, ő váltja meg a film szereplőit. Persze konkrét utalás minderre nincsen. Mindenki azt lát bele a csecsemő létébe, amit csak akar. Lehet az elátkozott világot is hibáztatni, amelyben megtörténhet, hogy kiraknak egy csecsemőt. De lehet azt is észrevenni, hogy a film úgy fejeződik be, hogy befogadják a csecsemőt, és felnevelik. A narráció hetven éven át az volt, hogy Kuroszavának ez a legpesszimistább filmje. Pedig akár még azt is gondolhatjuk, hogy ez a film nem pesszimista. Kuroszava ugyanis egy tanmesével éppen azt tanítja meg a nézőknek, hogy az ember alapvetően jó és jót akar. Az pedig, hogy rosszul, sőt tragikusan csinálja a dolgokat, megváltoztatható. Az emberi lét perifériája a vihar kapuja. Küzdeni kell a természeti elemekkel, de talán az még nagyobb kihívás, hogy meg kell érteni az emberi lét lényegét. Azt, hogy mitől leszünk emberré a vihar kapujában. A feliratos film itt megtekinthető.