Mindeközben ez a „szép és okos” társaság az információt, amely – most már tudjuk – még a pénznél is nagyobb hatalom, megszűrve kapja. Vagy bizonyos információkat sehogy. Viszont megkapta a boldog öntudatlan, együgyű életet, amelyben mindenki nagyon örül annak, hogy milyen szépet vacsorázott a másik. A Mátrix című film tehát óriásit tévedett.
Nem ceruzaelem lett az emberekből, hanem együgyű, átvert, szerencsétlen rabszolga. Ha azzal a nemzedékkel beszélget az ember, amely akkor született, amikor a Mátrix készült, akkor két fontos információ birtokába jut. Az egyik, hogy ez a nemzedék már több időt tölt a virtuális térben a „barátaival”, mint a valóságban, a másik, hogy a többség szinte képtelen olyan párkapcsolatot kialakítani, amely érzelmi alapokon nyugszik.
Épp ezért iszonyatosan fontos, hogy vegyük észre, mi történik a Mátrix végén. Egyrészt Trinity – ő ugye a szép lány – szerelmes, és ezt ki is mondja a filmben, mármint hogy ő szerelmes, és ezért csókolja a lelőtt és meghalt barátját, aki ettől fel is ébred. Abba most ne menjünk bele, hogy emancipált világunkban a Csipkerózsika meséje fordítva van, ma már nem a herceg csókol, de abba viszont nagyon is menjünk bele, hogy még a Mátrix című film is azt mondja: hagyd a csudába a virtuális világot, élj, szeress, érezz, érints! Lehet, hogy egy szegényebb világban élnek a Mátrix szereplői, kását esznek közepesen átsült steak helyett, de ők valójában élnek, és nem veszik be azt a maszlagot, hogy hit nélkül is lehet élni. A film lázadói ugyanis mindannyian hisznek abban, hogy küldetésük van, és el fog jönni egy kiválasztott, aki megváltja az emberiséget.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!