Amikor Széchenyi Zsigmond székelyföldi vadászati útleírásait a takaró alatt, zseblámpával olvasta, a lakótelepi kisfiú még nem sejthette, hogy romantikus álmainak vadregényes helyszínén egyszer majd ő maga meséli gyermekének saját havasi kalandjait, amelyek középpontjában az ember által meg nem bolygatott ősi rendben, a természet érintetlen tökéletességében élő fenséges nagyvad, a Kárpátok királya, a medve áll.

Nagyon korán meg kellett tapasztalnia, hogy önmagán kívül másra nemigen számíthat, így a kommunista rezsim által közveszélyes munkakerülővé nyilvánított Szin János nagykorúvá válását követően a pénzszerzés egyedi útját választotta, amely annyira sikeresnek bizonyult, hogy kis időn belül a baráti pókerjátékokon már volt, hogy egy panellakás ára vagy a belevaló berendezés értéke volt a tét. Persze mindkét összeget megnyerte.
Az újabb üzleti vállalkozások pedig egyre többet hoztak a konyhára, egészen addig, amíg – saját bevallása szerint – már nem tudott annyit költeni, amennyit keresett.
Pedig erőteljesen próbálkozott. A Medvepásztor című könyv első fejezeteit olvasva királyi pénzszórásnak lehetünk tanúi: a sűrűn váltakozó szenvedélyek minden esetben a legdrágább felszerelést és a legváltozatosabb helyszíneket igényelték.
A kalandregénynek is beillő, olvasmányos történet azonban egyfajta lélektani elemzés is, egy olyan morális út leírása, amelynek eredményeként a főszereplő mind az anyagiak tekintetében, mind lelki síkon száznyolcvan fokos fordulatot téve rátalál valódi önmagára. Az első lépést egy súlyos kórházi diagnózis eredményezte.
– Ekkor nyilallt belém, hogy mennyit ér a pénz. Az egészség, a szeretet, a család, a barátok és még sorolhatnám, mind sokkal fontosabbak lettek – olvashatjuk vallomását, miután a harmincnégy éves, sikeres, dúsgazdag üzletember megtudta, hogy agyában daganatot találtak.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, a korábban vallását nem gyakorló fiatalember végső elkeseredésében Istenhez fohászkodott, és ahogy az ilyenkor szintén lenni szokott, felépülése után ott folytatta élvhajhász, nagyvilági életmódját, ahol abbahagyta.
A háttérben azonban egyre inkább kibontakozik az a csodálatos lelki fejlődés, melynek során mindjobban kezd bízni Istenben, aki a legjobbat akarja neki.
– Mióta befogadtam az Urat a szívembe, rábíztam magam és családom sorsát, nem aggódom a jövő miatt – írja.
Teljes vagyonának elvesztését követően a kétes erkölcsű új üzletből – a felfelé ívelő sikergörbe ellenére – kiszáll. Rövid ideig tartó, végül szintén kudarcba fulladt afrikai lehetőség után, a könyv második felében megérkezünk a gyerekkori álmok és a lelki béke megtalálásának színterére, Székelyföldre, a Bodoki-havasokba.