A férfi, aki szigonyhalászott Acapulcóban, cápára vadászott Miamiban, óriásharcsát horgászott Kazahsztánban, egzotikus luxusszafarikat tett Afrikában, Argentínában, Kubában és Kirgizisztánban; aki saját vadászterülettel rendelkezett Gemencen és a kalocsai érsek vadászházát bérelte; aki a spanyol király fegyvereit készítő manufaktúrában csináltatta címeres puskáit, egy teljesen más élet küszöbén állt.
Korábban mindent tökélyre vitt, amibe belekezdett, de miután elért a csúcsra, megunta és újabb elfoglaltságot keresett magának, most pedig meglelte élete legnagyobb szenvedélyét, amely azóta sem lankadt. Ez nem más, mint saját szavaival élve: a medvék közelsége.
– A vágy és a félelem harmonikus keverékével, a semmihez nem hasonlítható, emberi nyelven megfogalmazhatatlan érzést ad. Napról napra közelebb akarsz kerülni hozzájuk, eggyé szeretnél válni velük. Ez az érzés nem múlik, csak fokozódik – olvashatjuk könyvében.

A környékbeliek és egyre több odalátogató által már csak Medvepásztorként ismert Szin János, a korábbi nagy vadász több mint tíz éve nem fogott fegyvert, medvelestúrákat szervez a természetjáróknak, és
olyan bensőséges kapcsolatot alakított ki a környék medvéivel, hogy azok megismerve autójának hangját, bátran merészkednek elő, a bocsok pedig a tenyeréből eszik a kukoricát.
Könyve lapjairól teljesen más képet kapunk a nagyvadról, mint amelyet a medvetámadások okán a média alakít ki róluk. Mégpedig, hogy leginkább a medve az áldozat, és az agresszivitást legtöbbször az ember provokálja ki.

Szin János könyvét olvasva azon kaptam magam, hogy gyorsabban fogynak az oldalak, mint szeretném. A sokszor vicces, máskor megható, de minden esetben a szív mélyéig ható történetek tulajdonképpen fabulák, amelyeken keresztül az állat tanítja az embert bölcsességre, türelemre és tiszteletre.

A „jó tett helyébe jót várj” jegyében feltűnik ugyanakkor a világhírű természetfotós, Máté Bence alakja, találkozunk Böjte Csabával, megszólalnak közeli ismerősök, barátok, családtagok, megismerkedhetünk a medvelovassal, a medveverővel és kedves havasi emberekkel, olvashatunk paintballos medvejelölésről, árván maradt medvebocsokról, de a végén még manók és tündérek is bekerülnek az önmagában is varázslatos valós életút – Olivér, a Medvepásztor kisfia számára írt – képzeletbeli folytatásába.
Egy olyan ember lelki fejlődését kísérhetjük végig, aki immár nem gondol a múltra, és nem aggódik a jövő miatt, hanem a lehető legteljesebb módon éli meg a jelent.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!