– Szörényi Levente és Bródy János kultikus művén, az István, a király című rockoperán generációk nőttek fel. Mikor találkozott először a darabbal és milyen élményeket őriz róla?
– Először a szüleim bakelit lemezén hallottam a ma már hungarikumként számon tartott rockoperát. Aztán láttam a televízióban, amikor alkalmanként levetítették augusztus 20-án, s már akkor nagyon tetszett. István szerepében Pelsőczy László és Varga Miklós hangja is egészen megbabonázott. Sebestyén Márta Rékáját pedig, mondhatni rongyosra hallgattam. Imádtam, hogy mindezt egy régi, apukámtól örökölt bakelit lemezen hallhatom. Akkoriban csak álmodoztam arról, hogy én milyen lennék Réka szerepében.
– Aztán az álmodozásból valóság lett, hiszen Rékát alakította a Békéscsabai Jókai Színházban és a Budapesti Operettszínházban is. Milyen volt kétféle rendezésben is eljátszani ugyanazt a szerepet?
– Érdekes helyzet, ha egy színész pályája során többször is találkozik egy adott szereppel. Egyrészt elgondolkodhat, mit csinálna ezúttal másként, olyan, mintha kapna egy második esélyt, másrészt pedig függ a rendezéstől, hogy mit enged meg vagy mit kér tőle a rendező. Ez az én esetemben is így volt, és ilyen értelemben teljesen elkülönült a két előadás. Békéscsabán Zsuráfszky Zoltán rendezett bennünket, az inkább egy táncszínházi előadás volt.

Fotó: Kelemen Áron
Míg a Budapesti Operettszínházban Székely Kriszta egy igazi családi drámát állított színpadra. Kibontotta a szereplők közti viszonyokat, elemeztük, cizelláltuk a jellemekből fakadó reakciókat. Igazán élvezetes munkafolyamat volt. Nagyon lényeges, hogy színésznek éreztem magam, nem csupán szólistának, aki időnként megjelenik a színen és elénekli a tökéletesen megkomponált dalokat. Ezért rendkívül hálás vagyok Krisztának és a sorsnak, hogy újra eljátszhattam Réka szerepét.
– Réka karaktere mitől egyedülálló?
– Réka egy fehér galamb ebben a történetben. Fontosnak tartom elmondani azok számára, akik talán nem tudják, hogy Réka egy fiktív karakter, aki színt visz a történetbe mind az édesapja, Koppány oldaláról, mind pedig István oldaláról. Bródy Jánossal beszélgettem a karakterről, s elárulta nekem, hogy annak idején, a darab megírásakor némi bonyodalmat is okozott a figura a cenzúra szemében, mert nem igazán tetszett nekik, hogy Istvánt úgy tüntessék fel, mint aki más nőt szeretett a feleségén kívül. Aztán végül mégiscsak maradhatott a karakter.