Álmodozástól a zenébe öntött szavakig

– Letettem, amit eddig akartam, megjártam a magam útját, tanultam, tanítottak és még hosszú út áll előttem, de most a daloknak van itt az ideje – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjúban Gubik Petra színésznő, énekesnő. A Junior Prima díjas művésszel a Budapesti Operettszínház szombat este online közvetített István, a király című rockopera örök érvényűségéről, az általa alakított karakterről és első saját szerzeményéről is beszélgettünk.

Gubik Petra Réka szerepében az István, a királyban Fotó: Kelemen Áron

– Szörényi Levente és Bródy János kultikus művén, az István, a király című rockoperán generációk nőttek fel. Mikor találkozott először a darabbal és milyen élményeket őriz róla?

– Először a szüleim bakelit lemezén hallottam a ma már hungarikumként számon tartott rockoperát. Aztán láttam a televízióban, amikor alkalmanként levetítették augusztus 20-án, s már akkor nagyon tetszett. István szerepében Pelsőczy László és Varga Miklós hangja is egészen megbabonázott. Sebestyén Márta Rékáját pedig, mondhatni rongyosra hallgattam. Imádtam, hogy mindezt egy régi, apukámtól örökölt bakelit lemezen hallhatom. Akkoriban csak álmodoztam arról, hogy én milyen lennék Réka szerepében.

– Aztán az álmodozásból valóság lett, hiszen Rékát alakította a Békéscsabai Jókai Színházban és a Budapesti Operettszínházban is. Milyen volt kétféle rendezésben is eljátszani ugyanazt a szerepet?

– Érdekes helyzet, ha egy színész pályája során többször is találkozik egy adott szereppel. Egyrészt elgondolkodhat, mit csinálna ezúttal másként, olyan, mintha kapna egy második esélyt, másrészt pedig függ a rendezéstől, hogy mit enged meg vagy mit kér tőle a rendező. Ez az én esetemben is így volt, és ilyen értelemben teljesen elkülönült a két előadás. Békéscsabán Zsuráfszky Zoltán rendezett bennünket, az inkább egy táncszínházi előadás volt.

Gubik Petra Réka szerepében az István, a királyban
Fotó: Kelemen Áron

Míg a Budapesti Operettszínházban Székely Kriszta egy igazi családi drámát állított színpadra. Kibontotta a szereplők közti viszonyokat, elemeztük, cizelláltuk a jellemekből fakadó reakciókat. Igazán élvezetes munkafolyamat volt. Nagyon lényeges, hogy színésznek éreztem magam, nem csupán szólistának, aki időnként megjelenik a színen és elénekli a tökéletesen megkomponált dalokat. Ezért rendkívül hálás vagyok Krisztának és a sorsnak, hogy újra eljátszhattam Réka szerepét.

– Réka karaktere mitől egyedülálló?

– Réka egy fehér galamb ebben a történetben. Fontosnak tartom elmondani azok számára, akik talán nem tudják, hogy Réka egy fiktív karakter, aki színt visz a történetbe mind az édesapja, Koppány oldaláról, mind pedig István oldaláról. Bródy Jánossal beszélgettem a karakterről, s elárulta nekem, hogy annak idején, a darab megírásakor némi bonyodalmat is okozott a figura a cenzúra szemében, mert nem igazán tetszett nekik, hogy Istvánt úgy tüntessék fel, mint aki más nőt szeretett a feleségén kívül. Aztán végül mégiscsak maradhatott a karakter.

– Számos feldolgozása született a produkciónak 1983 óta. De miért lett elképesztően sikeres és időtlen?

– Ez a mi nemzetünk, népünk őstörténete. Az államalapító István, ahogy a cím is mutatja, országunk egykori legmeghatározóbb vezetőjének fontos döntéseit veszi nagyító alá. Minden magyar ismeri, és nem hiszem, hogy van ember, aki egyetlen sort vagy dallamot sem tudna idézni belőle. Egy örök érvényű rockoperáról van szó. A szereplői kicserélhetők ugyan, de az üzenet mindig, minden helyzetben aktuális. A régi és az új hatalom képviselői csapnak össze. A szerzők pedig sikerművet írtak, s emellett nem lehet elmenni szó nélkül. Tökéletes a figurák jellemrajza anélkül, hogy hosszú dialógusokra lenne szükségünk a történet megértéséhez. Egyszerű és letisztult mű, amelyben minden karakternek megvan a maga hangszíne, stílusa, előadásmódja. A zene és a szöveg is örök, nem tud elkopni, elfáradni, nagyon precíz munka. Azt gondolom, húsz év múlva is játszani fogják és a közönség ugyanolyan kíváncsisággal és érzelmességgel fogja fogadni, mint anno 1983-ban.

– Amikor a szombati felvételt rögzítették az Budapesti Operettszínházban, színészként mire kellett főként figyelni?

– Mindenki a legjobb formáját szerette volna hozni, ám furcsa volt közönség nélkül játszani az üres színházteremben. Volt benne valami hidegrázósan szuggesztív. Mindannyian élveztük a felvételt, a legfontosabb az volt, hogy végig koncentráljunk. Olyan volt, mint egy filmforgatás, csak őrületes energiákkal a színpadon.

– Az utóbbi években rengeteget dolgozott, azonban idén a pandémia miatt a színházi munkáinak többsége elmaradt. Miként éli meg ezt a munka szempontjából nyugodtabb időszakot?

– Az online rögzítések korát éljük, ez egyrészt szomorú, másrészt hatalmas találmány, hiszen a technikának köszönhetően tovább játszhatunk, csak az előadásokat a nézők az otthonaikban tekinthetik meg, nem látogatják a színházakat. De legalább lehetőségünk van a munkára, és ez most segít átvészelni ezt a nehéz időszakot.

Gubik Petra
Fotó: Budapesti Operettszínház

Így, hogy nincs annyi előadásom, jut időm azokra a teendőimre, amik általában háttérbe szorulnak: nyelvet tanulok, dalokat írok, csinosítgatom az otthonom és végre megpróbálom végigolvasni a félbehagyott könyveimet.

– Apropó dalírás: a napokban jelent meg első saját szerzeménye, egy szép, lírai, karácsonyi dal. Mi adta ennek az ötletét, illetve a jövőben várhatók további saját dalok?

– A dal címe: Nem kérek semmi mást. A szövegét magam írtam, a zenéjét pedig Nyitrai László zeneszerző komponálta. Laci szerezte a diplomamunkám zenéjét a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tavaly, onnan való ismeretségünknek köszönhetem ezt a közös munkát. A szöveget egyszerűen csak a saját életem, világom ihlette, ami szerencsés találkozás és összefonódás volt Laci zeneiségével. Ő öntötte zenébe a szavaimat. Rég dédelgetett vágyam volt egy saját dal elkészítése és nem titok, hogy tervezek a jövőben is dalokat írni. Letettem, amit eddig akartam, megjártam a magam útját, tanultam, tanítottak és még hosszú út áll előttem, de a daloknak most van itt az ideje.

– Az idei karácsony mindannyiunk számára különös lesz. Hogyan tölti az ünnepeket?

– Hazautazom a szüleimhez. Szép nagy családunk van, hála Istennek. Az idei karácsony kicsit mégis más lesz, mint általában. Elmaradnak a nagy családi összejövetelek, hiszen az egészség mindennél fontosabb. Két csodálatos nagymamám van, akikre vigyázunk és óvjuk őket. Szeretném, hogy minél több időt tölthessenek még velünk, ezért ezt a helyzetet most ki kell bírni. Szerencsések vagyunk, mivel mindketten kertes házban élnek, így el tudunk menni kántálni hozzájuk Szenteste. Noha a benti vendégség most kimarad, együtt leszünk az udvaron, látjuk egymást, és most ez is nagy boldogság.