Csontváry titkos képkertje

Magyarok bejövetele – Téli gyümölcs Csontváry képkertjéből, avagy a magtól a cédrusig címmel jelent meg és a Magyar Elektronikus Könyvtárban mindenki számára hozzáférhető Waszlavik László Csontváry Kosztka Tivadar műveit elemző könyve. A szerzőt már régóta foglalkoztatja a téma, korábbi kutatási eredményeit a MEK-en szintén elolvasható Csontváry-képmesék – az Egri csillagoktól Mátyás királyig című munkájában közölte. Waszlavik László kutatásai egy ősi, ám ma kevéssé ismert szemléletmód rendszerében zajlanak, melyet a közelmúltban, illetve napjainkban kezdünk újra fölfedezni. Amilyen izgalmas és gyönyörű, épp annyi nyitottságot igényel attól, aki először találkozik vele.

Juhász Kristóf
2020. 12. 28. 7:00
Waszlavik Lászól
2020.12.21. Szentendre Waszlavik Lászól Csontváry kötet szerzője Magyar Nemzet Éberling András EA Fotó: Éberling András
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Könyveiben Csontváry-képeket elemez ezzel a csillagmítoszi szimbolikával, a képekben felfedezhetjük az ismert csillagjegyeket, amelyek többek között a magyar történelem különböző eseményeire is utalnak. Bevallom – lapozgatva a könyvet –, hol láttam, hol nem láttam a képekben ezeket a figurákat. Hogy lehet szert tenni erre a látásmódra?

– Jó szem kell hozzá, én ebben már gyerekkoromban jó voltam, másrészt a Fazekas Mihály Gimnáziumban végeztem matematika tagozaton, így a kódolás, a kódrendszerek világa sem állt messze tőlem. A rendszer adja magát: tudjuk, hogy egy Csontváry-képben el van dugva a 12 állatövi jegy. Vannak képek, amikben van két teljes zodiákus, van, amiben négy is. Az ember tudja, mit keressen, például az Ikrek két függőleges vonallal van kódolva, lehet egy kapu, két kapufélfa, de egyenértékű szimbólum a bagoly is, ami a kínai Hold-ház-körből jön. Ábrázolhatja még denevér, egér, patkány.

Waszlavik Lászlótól nem áll messze a kódolás és a kódrendszerek világa sem
Fotó: Éberling András

Körülbelül ennyi, ha ezt megtaláltuk, lehet továbbmenni. Amennyire látom, ez a kódolás a Kr. e. 14–17. századi minószi kultúrában is megvolt, léteznek ilyen ábrázolások, ahol az állatövi jegyek alapkódjára már felírnak bizonyos jelentéseket. Létezik Tejút-szimbolika is. Fölnézett az ember a csillagos égre, látta, hogy ez a fényes út valami titokzatos helyre vezet: kialakult a képzet, hogy a túlvilágra, tehát a Tejúton lehet leszületni vagy e világból azon át a túlvilágba visszatérni. Ilyen analógiák, illetve a négy évszak mentén alakult ki egy nagyon rugalmas nyelv. Csontváry gyakran kritizálja az itáliai reneszánszt, mert ők már kezdték elfelejteni ezt a nyelvet, amivel komplett történeteket el lehet mesélni, időben és térben lehet vele mozogni. Ehelyett Leonardóék föltalálják a perspektívát, ami jó arra, hogy a három dimenziót az ember belegyömöszölje a két dimenzióba, de időben már nem lehet vele ábrázolni semmit, és komplett történeteket sem lehet vele elmesélni. Csontváry úgy mondja: Leonardo halott perspektívája. Ehelyett ajánlja a napút-perspektívát, egy olyan rendszert, ami amúgy minden népdalban, fafaragásban, általában az ábrázoló népművészetben, szakrális művészetben, mondákban, mesékben, mindenhol jelen van.

– Miért nincs ez a szemléletmód hivatalosan elismerve? Még csak nem is cáfolják. Miért övezi ekkora hallgatás?

– Új dolog, nehezen találja a helyét. A kézzelfogható, átütő eredményeknek épp a torkában vagyunk, most születnek a dolgok. Pap Gábor fektette le az alapokat, én az ő tanítványának tekintem magam. Ő egy holisztikus személyiség, a magyar műveltség mind a hat lábával foglalkozik, és a hatodik Csontváry. Én ráálltam arra, hogy mérnöki pontossággal elkezdjem a képeit kivesézni: szinte könyvszerűen olvasható, nem lehet mellébeszélni. És nem ő az egyetlen, aki ezt a nyelvet használja. Most vagyunk abban a pillanatban, mikor felsejlik, hogy ez tényleg igaz. Külföldön is sokan foglalkoznak ezzel, Ukrajnától Ausztriáig, egy ukrán professzor archeo­asztronómia néven ír erről, ő sok tudományágat összesítve, főleg mitológiával foglalkozik. De azt hiszem, hogy sehol nem tudnak erről annyit, mint itt, Magyarországon.

Negyvenvalahány Csontváry-képen rágtam át magam, és fölmerült a kérdés: honnan vette a módszert? Az ő korában alkottak például a nagy, dunántúli fafaragók, akik ugyanúgy kódoltak. Illetve még Philipp Otto Runge kódolt úgy, mint Csontváry. Hogy Munkácsyról már ne is beszéljünk.

– Korábban utalt rá, hogy a szálak Rungén keresztül elvezetnek Goethéig.

– Így van, Runge ugye a német romantikus festészet alapítója, sőt alapító teoretikusa. Kapcsolatban volt Goethével, dolgoztak együtt a színelméleten, és Goethét szintén érdekelte a zodiákus, az asztrologikus művészet. Tulajdonképpen Runge váltotta Goethét, vagyis a romantika a klasszicizmust.

Régóta foglalkoztatja a téma, negyvenvalahány festményt tanulmányozott át tüzetesen
Fotó: Éberling András

De Runge a Grimm fivérekkel is kapcsolatban állt, le is jegyzett nekik két mesét. Az egyik az aranyhal meséje vagy halászmese, amit Puskin átvesz, majd adaptálja egy orosz népmese alapján. Ez a kapzsi anyó meséje, amiben nem hal van, hanem kívánságteljesítő csodafa. És Puskin változatát veszi át Csontváry, ez a Villanyvilágított fák Jajcéban. Balkáni helyszín, orosz mese, valószínűleg az oroszok balkáni étvágyáról szól: akkoriban találkozott a Monarchia külügyminisztere az orosz külügyminiszterrel, hogy megállapodjanak a Balkán felosztásáról, ha a törökök kivonulnak. Valószínűleg ezt a valós történelmi szituá­ciót rejtette el Csontváry a képben. Összességében egy olyan módszerről beszélünk, amely végigmegy a teljes európai kultúrtörténeten, legalábbis az életigenlő kultúrákon, amelyek nem válságkultúrák voltak. Csontváry formai értelemben ennek a csúcsán áll. Tartalmi értelemben vitatható, nyilván egy ateistának nem fog tetszeni.

– Azt tapasztaltam, hogy sokan, ha a zodiákus szóba kerül, rögtön előítéletekkel állnak hozzá, mert a bulvármagazinok horoszkópjaira gondolnak. Hogyan lehetne ezt a dolgot a helyére tenni?

– Ez a kódolási rendszer nem jóslás. Biztos arra is használták, de alapvetően az életigenlő, transzcendens, Istent elismerő kultúrák formanyelve, azonosíthatóan az időszámításunk előtti másfeledik évezredtől fogva biztosan. Említettem korábban a minószi kultúrát: a knósszoszi palota falfestményein már látjuk ezt a rendszert. Csontváry az itáliai reneszánszt tekinti az ettől való első nagy elhajlásnak. A másodiknak pedig a XX. század eleji izmusok tekinthetők. Lehet ebben a rendszerben nem hinni, de akkor az ember analfabéta marad, mert az életigenlő, transzcendens és holisztikus művészetnek mindig ez volt a nyelve. Ezt tudomásul kell venni.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.