Néptánckultúránk megőrzése közös feladatunk

A magyar néptánc évtizedei címmel rendezett online konferenciát a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete a Pesti Vigadóban. A kettős évfordulóról művészportrékkal, történeti áttekintésekkel, valamint filmrészletekkel emlékeztek meg.

Kolozsvár, 2015. augusztus 18. A Magyar Állami Népi Együttes táncosai a Megidézett Kárpátalja - Hágókon innen és túl című előadásukon a 6. Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláján a Kolozsvári Állami Magyar Opera nagytermében 2015. augusztus 17-én. Balról Pál István "Szalonna", a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezető prímása. MTI Fotó: Biró István Fotó: MTI/Biró István

Fehér Anikó előadásában a tánc folklórgyökereit elemezte
Fotó: MMKI/Sándor Emese

Az 1932-es filmrészletben pedig ugyanazok a táncmozdulatokat láthatjuk, mint a Rábai-féle feldolgozásban – tette hozzá Fehér Anikó.

Timár Mihály néptáncpedagógus, az MMA művészeti ösztöndíjprogramjának ösztöndíjasa édesapja, a Kossuth-díjas táncpedagógus, Timár Sándor tevékenységét ismertette az Állami Balettintézetben és a Magyar Állami Népi Együttes élén. Mint kifejtette, nemcsak édesapja volt hatással a két intézmény életére, hanem az ő életművét is meghatározta a két intézményben való jelenléte. Timár Sándor nevéhez köthető az újfolklorizmus; a táncpedagógus nem dramatugiai táncot akart létrehozni, saját alkotói egyéniségét tudatosan a háttérbe szorította. A Timár-módszer lényege: a tánc szuverén, semmivel nem helyettesíthető kifejezőeszköz.

Utolsó előadóként Kővágó Zsuzsa, a Magyar Táncművészeti Egyetem címzetes egyetemi docense tartotta meg előadását a pedagógusaik szerepéről és az iskola hatásáról táncművészetünk újragondolásában. Mint mondta, a hatvanas-hetvenes években kezdett körvonalazódni a táncszínpadi jelenlét. Ám az autentikus szemlélet legmarkánsabb képviselője Timár Sándor volt, hiszen míg mások ütköztették a táncstílusokat, gyakran éltek a hétköznapok gesztusaival, addig Timár mellőzte a dramaturgiát.