Világhírű a magyar néptánc szépsége, ereje, hiszen a mozdulatok üzenetét, a lépések, a csapások és a forgások jelentését mindenki érti. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete (MMA MMKI) online közvetített szimpóziumát kettős évforduló hívta életre: egyrészt hetven évvel ezelőtt, 1951-ben alakult meg az akkor három karból – tánc-, ének- és zenekarból – álló Magyar Állami Népi Együttes. Másrészt a ma Magyar Táncművészeti Egyetem néven ismert intézmény 1950 szeptemberében kezdte meg működését Állami Balettintézetként, ötven éve, 1971 szeptemberében pedig középfokú néptánctagozat indult a falai között.
Kiss János Kossuth-díjas balettművész, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) alelnöke, aki huszonkilenc éven át vezette a Győri Balettet, köszöntőjében úgy fogalmazott: először ötvenöt évvel ezelőtt lépett fel kiskanászként, s azóta életre szóló szerelem köti a néptánchoz. Mint hangsúlyozta, közös feladatunk a néptánckultúránk megőrzése.

Fotó: MMKI/Sándor Emese
Mihályi Gábor, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője az együttes életének legfontosabb állomásait idézte fel. Mint mondta, Timár Sándor a táncházmozgalom megvalósítója volt a hetvenes években, 1998-ban Sebő Ferenc népzenész, zeneszerző lett az együttes művészeti vezetője, s a hagyomány jelenidejűségét, progresszivitását hirdették.

Fotó: MMKI/Sándor Emese
Ma továbbra is az értékmentés, értékteremtés áll a középpontban, de a formai megújulás is fontos – tette hozzá. Zsuráfszky Zoltán táncművész, koreográfus, az MMA levelező tagja Kossuth-díjas koreográfusként a néptánc színpadra viteléről, jelenbe ágyazásáról beszélt.

Fotó: MMKI/Sándor Emese
Mint mondta, Jászberényben, Miskolcon, Salgótarjánban és Pécsett népszerűsítették a néptáncot a hetvenes-nyolcvanas években. Fehér Anikó karnagy, népzenekutató, az MMA MMKI tudományos főmunkatársa előadásában a tánc folklórgyökereit, valamint Kodály Zoltán Kállai kettős című táncballadájának hátterét elemezte. Mint rámutatott, a mű világhírnévre tett szert, egy szerelmi történetet mesél el. Móricz Zsigmond 1903 és 1905 között Szatmár megyében gyűjtött népdalokat, ő jegyezte fel a Kállai kettős szövegét, ami azután első színdarabjában, a Sári bíróban is felcsendült.