Közben pedig a háttérben komótosan kibomlik a korabeli politika (nagypolitika!), megmutatkoznak a lengyel viszonyok, a lengyel–magyar barátság okaira is fény derül, de a gondos szerzőnek még arra is futja az energiájából, hogy a kötet során több ambivalens olvasói viszonyulást kiváltó Balassi-ábrázolásra az epilógusban magyarázatot adjon:
„Sokaknak feltűnhetett, hogy a Balassi Bálint jelleméről festett kép nem túl előnyös. Bár nagyszerű költő volt, jelleme azonban, a források tanúsága szerint igen ellentmondásos, egy ízben például perbe fogták egy polgárasszony meggyalázásáért.”
(És még ezt is tovább tudja játékosan ragozni a kötetben a szerző, a következő szavakat adva a már életében önnön emlékezetéről gondoskodni kívánó király szájába: „Egy kedves magyar emberem, Balassi, aki igazán szép verseket farag, nemrégiben néhány sort szentelt méltatásomra, és szelídnek nevezett. Bár nem szeretném, ha egykor Szelíd Istvánként vonulnék be a históriáskönyvekbe, a kegyesség mégis fontos erényem kell, hogy legyen!”)
Elképesztő műveltséganyag, történelmi és szépírói tudás mutatkozik meg a könyv lapjain, és elmondhatjuk, hogy a két kötet együtt olyan színvonalú emléket állít Báthory fejedelemnek, amelyiknek hosszú időn keresztül nem akad vetélytársa az elkövetkező évtizedekben.
Gál Vilmos: Báthory – A katonakirály. Rézbong Kiadó, Budapest, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!