A zongorista és az újságíró – Cziffra György emlékezete címmel rendezték meg a zongoraművész munkásságát feldolgozó műhelytalálkozót ma a MOM Kulturális Központban. A Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete, a Cziffra-fesztivál és Balázs János művészeti vezető közös együttműködésben megvalósuló online konferencián Cziffra György sajtóbeli megjelenéséről és pályatársairól is szó esett.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Újságcikkeken, zeneműveken és izgalmas előadásokon, tanulmányokon keresztül kerülhettünk közelebb az idén száz éve született Cziffra György valós pályaképéhez A zongorista és az újságíró – Cziffra György emlékezete című online műhelytalálkozó három szekciójában (Cziffra pályaképe, Cziffra játéka, Cziffra pályatársai tükrében).
Mint elhangzott, Cziffra György kezdetekben „kis csodazongorásként” tűnt fel a magyar sajtóban, ugyanakkor páratlan hangszerjátékának bemutatása helyett nyomorúságos életkörülményei kerültek a középpontba. Pályáján 1932 és 1956 között három szakaszt különíthetünk el – hangsúlyozta Németh Kira Gabriella zenetörténész. A csodagyermek időszak 1932-től 1937-ig tartott, s inkább volt számára teher, mint áldás. Csupán tizenkét éves volt, amikor interjút készítettek vele, ám az nem derült ki, zongorajátéka mitől volt annyira különleges. Az 1937 és 1954 közötti évekre tehető a bárzongorista időszak, majd ezt követte pályájának felívelési szakasza, amikor kitört az „eszpresszók homályából” és visszatért a Zeneakadémia pódiumára. Érdekes, hogy a kritikusok nem tárgyalták részletesen, objektív módon játékát. Kiss Eszter Veronika zenekritikus, zenei szakíró előadásában azt vizsgálta, milyen kép élt a magyar sajtóban Cziffráról a rendszerváltás után. Mint kifejtette, Cziffra az emigráció következtében teljesen eltűnt a magyar zenei életből, így a magyar sajtóban sem szerepelhetett. A rendszerváltás után viszont ismét ráirányult a figyelem egy rövid időre, 1993-ban a Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét adományozták neki. Mivel azonban ebben az időszakban már a hangversenyezés nem motiválta, ez a rövid sajtómegjelenés sem hozta vissza a nevét a köztudatba. – Kocsis Zoltán 1997 novemberében a Holmi hasábjain írt Cziffra György újonnan megjelent videókazettájáról, illetve a Vas népében és a Kisalföldben is olvashatunk róla cikkeket. Hankó Ildikónak a Magyar Nemzet és Demokrata hasábjain publikált írásai is hozzájárultak Cziffra életművének fennmaradásához – mutatott rá Kiss Eszter Veronika, hozzátéve, Balázs János Cziffra-emlékhangversenyei, majd fesztiválja emelte újra a köztudatba, s az őt megillető helyre az egykori művészt.
Cziffra György Fotó: Kresz Albert
Fazekas Barbara zongoraművész, kritikus Cziffra György Chopin-képét ismertette Chopin f-moll balladája alapján. Mint mondta, Chopin életműve korán elérte Cziffra Györgyöt, utolsó filmfelvételén is az ő művét játszotta. Fazekas Barbara elemzésének elsődleges szempontját az időkezelés adta, az a technika, amellyel a zongorista egy adott kompozíciót térben és időben kibont. – Chopin előadói utasításai konkrét elképzelést tükröznek, amelyek jellegzetes karaktert eredményeznek. Cziffra felismerte ezek jelentőségét, s az utasításokat követve szólaltatta meg az egyes darabokat. Mindeközben mégis megőrizte egyéni hangját. Játékát ösztönös, elvont időkezelés jellemezte – tette hozzá a kritikus.
Cziffra György Fotó: Kresz Albert
Cziffra György és Rozsnyai Zoltán karmester, zenei igazgató sorsának főbb fordulópontjait tárta fel Zipernovszky Kornél újságíró, szerkesztő. A két művész a zeneakadémiai évek alatt ismerkedett meg, barátság szövődött közöttük és személyes sorsuk többször is összefonódott. Rozsnyai osztályidegenként, Cziffra disszidálási kísérlete miatt büntetett előélettel próbált a zenei pályán érvényesülni az ötvenes években. Ám az 1956-os forradalom bukását követően mindketten elmenekültek az országból. – Cziffra pályája zongoraművészként eljutott a tehetségéhez méltó csúcsra, Rozsnyai pedig még Ausztriában megalapította menekült zenésztársaival a Philharmonia Hungaricát. A művészi szabadságot mindketten abszolútnak tekintették – mutatott rá Zipernovszky Kornél. Gombos László zenetörténész izgalmas előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen párhuzamok és ellentétek figyelhetők meg Cziffra György és Fischer Annie életpályáján. Ugyan mindketten csodagyerekként indultak, kivételes képességeik korán megmutatkoztak, de eltérő társadalmi hátterüknek és személyes alkatuknak köszönhetően alapvetően más karriert futottak be. Csupán Annie fejlődése látszott egyenletesnek, Cziffra pályája azonban korántsem nevezhető töretlennek.
Cziffra György pályája nem volt töretlen Fotó: Kresz Albert
Balázs János zárszóként azt hangsúlyozta, hogy a feltárt forrásoknak, kutatásoknak köszönhetően végre reális, hiteles képet kaphatunk Cziffra György pályájáról, hozzátéve, fontos lenne továbbá, hogy a többi emigráns magyar zenész történetét is megismerhesse a nagyközönség.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
