Magyar zarándokfilm készül Szent Ignác nyomában

Jövőre lesz ötszáz esztendeje, hogy Szent Ignác még fiatalemberként megtette híres zarándoklatát a spanyolországi Loyola és Manresa között. Szent Ignác útja – Camino Ignaciano címmel most dokumentumfilm készül Tolvaly Ferenc Balázs Zsuzsa újságíróval közösen írt forgatókönyvéből. A film résztvevői a jezsuita rendalapító vándorlását járták végig. Az alkotást az 500. évfordulón, a 2021/22-es emlékévben készülnek bemutatni világszerte. A kilencvenperces dokumentumfilm, melyet Spanyolország történelmi tájain forgattak, azt mutatja be, hogy egy zarándoklat miként válhat spirituális utazássá. Csáky Attila filmproducerrel, a Cameofilm filmgyártó és filmforgalmazó stúdió alapító igazgatójával beszélgettünk a forgatásról, a filmről, az átélt élményekről és a spirituális útról.

Csáky Attila Filmproducer . 20210309 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– A tervek szerint májusban, Rómában tartják a dokumentumfilm nemzetközi bemutatóját. Hogy áll most a film?

– Ötvenkét órányi forgatott anyaggal tértünk vissza Budapestre. Ennek már elkészült az első, 90 perces vágata. Az alkotógárda lelkesen dolgozik, hogy a film végleges változata elkészüljön a májusban tervezett római bemutatóra. Jelenleg a hang utómunkálatai zajlanak. A lelki vezető, a film főszereplője angolul beszél, ennek készül most a magyar szinkronja Hegedűs D. Géza színművész közreműködésével. José Luis Iriberri, az atya kicsit olyan, mintha Szent Ignác mai vetülete lenne. Közvetítő. A rendalapító megtérésének 500., valamint szentté avatásának 400. évfordulójára Szent Ignác-évet hirdetnek 2021–2022-re. Ennek az évnek a tiszteletére születik meg a film. A magyarországi premier szeptemberre, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus idejére van kitűzve. A filmmel egyidejűleg az alapjául szolgáló regény is megjelenik.

– Hogyan válik egy zarándoklat életváltoztató úttá? Mennyire tudják átadni filmen a megélt élményeket?

– Amit ők átélnek az úton, mindannyiunkban felfedezhető. Az életünk folyamán a legtöbb ember keres – valamit, valakit. Hisz mindannyiunk életében egyszer csak felbukkannak azok a kérdések, amiket csak magunknak vagy Istennek tehetünk fel, senki más nem fogja tudni a választ. Ezt a belső utat járja akár egy zen buddhista meditációs gyakorlat is vagy bárki, aki egyéb önismereti útra indul. Mi egy zarándokutat választottunk, hogy segítsünk kérdésekre válaszolni. Miközben a szereplők bejárják a spanyolországi Camino Ignaciano kevéssé ismert útvonalát, a nézők megismerkednek a zarándoklat, illetve a táj szépségeivel és a Szent Ignác-i lelkiséggel. A film egyik fontos fénytörése a négy zarándok. Ők mi vagyunk – mind a négy szereplő egy közülünk, hisz bármelyikünk lehetne. Nem médiaszemélyiségek, nem filmsztárok, nem színészek. Magyar fiatalok, két lány és két fiú. Egyikük egy pizzaséf, aki egy tehetségkutató versenyen ott volt az elsők között, komoly énekestehetsége van. A verseny után azonban hirtelen elvesztette a hangját. Azért jött el a zarándoklatra, hogy megértse, miért is történt mindez vele, és elfogadja azt. Meg akarta találni az elveszett hangját, mert sejtette, hogy ennek lelki okai vannak. Vele megtörtént a csoda: a zarándokút végén megnyílt a torka. Ez a folyamat és a reményteli változás mindannyiunknak hihetetlen élmény volt. A másik fiú szociális munkás, aki menekültekkel foglalkozik egy jezsuita intézményben. Neki nagy az elhívása az egyház iránt. Az egyik lány bölcsészként indult az útra, ma már a Zeneakadémiára jár, a negyedik zarándok egy pszichológuslány. Mindnyájuknak megvannak a maguk kétségei, szorongásai, ami tapintható lesz a filmben, amely egy csodálatos lelkigyakorlat tanúságkövetése. Nem beszélnek, csöndben járják végig az utat. Amit mi, nézők hallunk, azok az úgynevezett „megosztások”. Nem egymással, hanem a lelkigyakorlatot vezetővel osztják meg érzéseiket, gondolataikat. Mi sokszor csak ezeket a megnyilatkozásokat halljuk, miközben peregnek az út képei.

Csáky Attila producer: „Az önismeret, az önfejlesztés minden tudatos ember sajátja, és napjainkban nagyobb jelentősége van, mint valaha
Fotó: Bach Máté

– Tényleg olyan személyes hangvételű a film, mint ahogyan írnak róla az ajánlóban? Mitől vált azzá ön szerint?

– Személyes hangvételű, mert szervesen illeszkedik Tolvaly Ferenc életművébe. Ő így ír erről: „Minden forgatás előtt pontos forgatókönyvet készítek, végigjárom a helyszíneket – ahogy ebben az esetben is tettem 2019-ben –, és lerajzolom a kulcsjeleneteket. Olyan ez a folyamat, mint mikor az ember berendezi a lakását. Ezekkel a képekkel a fejemben indultam el forgatni. Természetesen az operatőröknek tudniuk kell a rendezői koncepciót, de a szereplők nem ismerhetik az elképzelést, hiszen nekik maguknak kell átélni az utat, saját tapasztalataikat kell elmondaniuk. Emellett személyes a szereplők miatt is, hisz teljesen hétköznapi emberek gondolatait, érzéseit, vágyait, kétségeit halljuk, a szavaikból az cseng ki, ami bármelyikünkkel megtörténhet. Hasonló kétségeink, kétségbeeséseink vannak.

– Milyen bátrak a fiatalok, hogy vállalják az érzéseiket!

– Bátrak voltak, és ennek a vállalásnak hatására vannak nagy megérkezések a filmben. A lelki vezetőjük folyamatosan követte a belső átalakulásukat, és ezt a nézők is átélik majd.

– Mi volt a producer feladata ennél a filmnél?

– A filmnek nincs előzménye. Dokumentumfilmek, útifilmek, sőt még zarándokutat feldolgozó filmek is készülnek, de egy életváltoztató filmnek nincs előzménye. Ahogy a lelki vezető is elmondja útközben, hogy nem fontos, hány kilométert tesznek meg, merre járnak, az a fontos, ami a lelkükben történik. Nekünk ezt kellett igazán követni és érzékenyen bemutatni. Az ismert körülmények okán akár ötszáz éve is lehettünk volna, mert alig láttunk embert. A pandémia második hulláma ugyanis ott, Spanyolországban ért minket, így csak magunk voltunk szinte az úton a 22 forgatási nap alatt. Pihenőnap nélkül, sokszor 40 fokos hőségben dolgoztunk. Olyan körülményeket teremtettünk a szereplőknek, amelyek lehetővé tették, hogy a legtöbbet tudják kihozni az élményeikből és a legközelebb kerülhessenek céljukhoz: önmagukhoz. A film komolyan elő volt készítve, pontos forgatókönyvünk volt, melyik nap hol járunk s hova jutunk el. Ennek az olajozott megszervezése, a felvételi technika, a stáb összetétele és az operatív háttér biztosítása volt az egyik feladatom. Persze mindebből a zarándokok nem érzékelhettek semmit, hisz nekik és a nézőnek ez egy lelki út kellett maradjon. Az úton őket kísérő háttérstáb pedig szinte láthatatlanul gondoskodott a mindennapi életükről. A film nem kizárólag vallásos nézőkhöz szól: az önismeret, az önfejlesztés minden tudatos ember sajátja, és napjainkban nagyobb jelentősége van, mint valaha. A film egyaránt hordoz üzenetet az önmagukat keresőknek, a pszichológia iránt érdeklődőknek, a mély lelkiséget vágyóknak és mindazoknak, akik változtatni szeretnének életükön kortól, nemtől és vallási hovatartozástól függetlenül, miközben a spanyol kultúra, a természet és az egyedi dokumentumfilmek szerelmeseinek is egyedülálló élményt ígér.

Camino Ignaciano

Megmutatni a láthatatlant, segíteni elmerülni a csendben – nem kevesebbre vállalkozik a zarándokfilmjeiről ismert Tolvaly Ferenc Szent Ignác útja – Camino Ignaciano című dokumentumfilmje. Az író-rendező El Camino húsz év múlva – Szent Ignác útja című regényéből Balázs Zsuzsa újságíróval közösen írt forgatókönyve alapján készült alkotás az élet legfontosabb utazására hívja nézőit: egy utazásra saját magunk mély megismerése és megértése felé. A film négy fiatal zarándok belső lélekútjának szemtanúja. A zarándoklat lelki vezetője José Luis Iriberri SJ, a barcelonai Ramon Llull Egyetem oktatója, a Camino Ignaciano zarándokirodájának alapítója és igazgatója, aki minden évben több csoportot vezet az úton. Tolvaly Ferenc filmjének résztvevői is ugyanott haladnak, mint a rendalapító ötszáz évvel ezelőtt, Loyola és Manresa között, s közben a nézőknek bepillantást engednek belső utazásukba. A film a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült, a Cameofilm Stúdió Csáky Attila producer vezetésével gyártotta és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya patronálta.