Hiányoznak a kiállítások, a művész meg is festette a fájdalmát

A Más tájak jönnek elnevezésű kiállítás Ujházi Péter 2015-ös munkájától kölcsönözte címét, amely kép természetesen szintén a Várfok Galéria falára került, méghozzá több, valamiben különleges alkotás társaságában. Különlegesek, hiszen első ízben kerülnek közönség elé Orr Máté, Herman Levente, Szotyory László vagy éppen Rozsda Endre most látható művei.

Fotó: Teknos

Érdekes dolog a képzőművészeti pre­mier, főleg ha az alkotó már nincs az élők sorában, ráadásul képe nem mai darab, hiszen nem kevesebb, mint 62 esztendővel ezelőtt született. Hogy is van ez? A Várfok Galéria legújabb tárlatán első ízben látható hazánkban Rozsda Endre 1959-es, cím nélküli festménye.

– Néhány architektonikus részlet és ránk maradt feljegyzések, levelezések arról árulkodnak, hogy egy katedrális boltívei jelennek meg a képen – világosított fel Kovács Krisztina, a galéria művészeti vezetője, művészettörténész, majd hozzáfűzte: az alkotóra jellemző világ a kaleidoszkópszerűen széttöredezett motívumok, az élénk színek és a visszafogott pasztellárnyalatok váltakozása.

A kép egyszerre lírai, ugyanakkor sodró erejű alkotás, amelyet a mester Párizsban festett. Rozsda Endre 1938-ban időlegesen, majd 1956-ban véglegesen a francia fővárosba költözött. A hazájában most első ízben bemutatott műve hamar vevőre talált az 1960-as évek elején, így aztán nem szerepelhetett kiállításokon.

– Egykori tulajdonosa Alain d’Aubigny építész volt, akiről Rozsda Endre 1941-ben portrét festett, s akivel szoros baráti kapcsolatban álltak – magyarázta Kovács Krisztina, majd D’Aubigny-ről elmondta, hogy Napóleon öccse, Lucien Bonaparte ükunokája volt. ­Lucien mint demokrata többször szembeszállt bátyjával, először pamfletben, később nem vette nőül IV. Károly spanyol király ­leányát, Mária Lujza Jozefa infánsnőt, ám végül, az elbai száműzetést követően, a császár védelmére kelt.

Kovács Krisztina, a galéria művészeti vezetője Rozsda Endre festménye előtt Fotó: Teknős Miklós

– D’Aubigny keresztapja György görög és dán királyi herceg. Elképzelhetjük, milyen fantasztikus környezetben függött Rozsda Endre festménye, milyen jeles emberek csodálhatták meg nap mint nap – emlékeztetett a művészeti vezető, s megemlítette, hogy sokáig a kép létezéséről sem tudtak.

– A D’Aubigny család keresett meg bennünket, mondván, szeretnék értékesíteni a művet. Mivel 1999 óta a Várfok Galéria képviseli Rozsda Endrét, gyakran fordulnak hozzánk akár külföldről is egy-egy képe felbukkanásakor – mesélte Kovács Krisztina, hangsúlyozva, hogy mindent megtettek, hogy a mű hazaérkezhessen, és bemutathassák a nagyközönségnek.

A kép itthon magántulajdonba került, a gyűjtő pedig megadta a lehetőséget a mostani bemutatóra. Rozsda Endre kalandos sorsú alkotása mellett egyéb különlegességekkel is találkozhatunk a harmadik olyan tárlaton, amelyik valamilyen formában reflektál a vírushelyzetre.

Herman Levente Múzeum 1-2.című festménye jól megfogalmazza azt, amit mindenki érzett az utóbbi évben Fotó: Teknős Miklós

– Herman Levente: Múzeum 1–2. című munkája kiemelt helyen várja a látogatókat. A festmény érzékelteti, hogy most, amikor a képtárak zárva tartanak, bizony hiányoznak a kiállítások. Kétméteres művén a festő ül háttal nekünk, amint éppen szemléli egyik korábbi alkotását, A kéreg ritmusa 34. címűt – avatott be a művészettörténész. Herman Levente mellett új festménnyel mutatkozik be a Várfok Galériában Szotyory László és Orr Máté is.