A kiszolgálás udvarias, gyors, kissé személytelen. Fizetés a hagyományoknak megfelelően a kijárat melletti kasszagépnél.
Mint már utaltam rá, a visszhangok vegyesek, legkeményebben talán a 444 újságírója, Bede Márton fogalmazott: „Lehet sóhajtozó nosztalgiával gondolni egy olyan nagymama főztjére, aki nem tudott főzni? És olyan étterembe visszavágyni, ahol egy szegényes gasztronómiai kultúrának azon legsötétebb évtizedeit konzerválták, amikor a színvonalas vendéglátásának semmilyen feltétele nem volt adott? Kinek kell egy kulináris skanzen? Többek közt ezekre a kérdésekre kell választ keresni a Klauzál téren újranyitott Kádárban.” A válaszokat nem volt szerencsém olvasni, mivel azokat a szövegnek elrejtett, a fizető olvasók számára fenntartott része tartalmazza. De maga a kérdésfeltevés is meglehetősen sarkos, jogos aggályokat fogalmaz meg túlzó kíméletlenséggel.
A Kádár étkezdében nem főznek rosszabbul, mint ahogy ma, 2025 őszén teszik az ország megszámlálhatatlan hasonló egységében, miközben ezidőtájt a színvonalas vendéglátásnak minden feltétele adott.
Sőt, megkockáztatnám, hogy az étkezdei műfajon belül a Kádár a jobbak közül való. Nézzük a konkrétumokat!
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!