Petőfi Irodalmi Múzeum PIM Székely Aladár irodalmi fotográfiák

Lélekbelátó portrék törékeny üveglemezeken

Virtuális tárlatvezetésen vehetünk részt a Petőfi Irodalmi Múzeum Új vizeken… Írók és művészek Székely Aladár műtermében című kiállításán. A több mint száz fotográfiát bemutató tárlaton E. Csorba Csilla művészettörténész, kurátor vezet végig bennünket, így ismert és eddig publikálatlan fényképeken keresztül nyerünk betekintést a portréfotózás nagymesterének személyes életébe és alkotómunkájának műhelytitkaiba.

2021. 04. 05. 8:19

Székely Aladár fiával Forrás: PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár

Székely Aladár a XX. század eleji portréfényképezés műfajának az úttörője volt. Az 1870-ben Bleyer Aladár néven született fotográfus egy hétgyermekes, zsidó iparoscsaládban látta meg a napvilágot Gyulán. Édesapja iparosnak vagy kereskedőnek szánta, ám az iskolában rosszul teljesítő fiút a fotográfia érdekelte. Előbb Szilágyi Józsefnél, majd a Dunky fivéreknél sajátította el a fényképezés alapjait, de Pesten, Mai Manónál is dolgozott. – Gyula és Orosháza után 1899-ben Pesten nyitott műtermet, a Mária Terézia (ma Horváth Mihály) téren, 1910-től pedig a Váci utca 18. szám alatt lévő bérház legfelső emeletén modern, otthonosan berendezett műtermébe is várta az arcképre vágyókat. Elsősorban természetes fénynél szeretett fényképezni, de a József körúton működő műtermében világítást használt. Noha műtermei hamarosan a legismertebbek közé tartoztak, továbbra is folyamatosan képzete magát, Németországba ment tanulni – vázolta fel Székely Aladár pályájának kezdetét E. Csorba Csilla. Mint rámutatott, felvételein olyan beállításokat láthatunk, amelyeket a fényképész akár németalföldi és XIX. századi magyar festményeken láthatott.

Felkészült fotográfus

A régi ízléssel szakító, nemzetközi tapasztalatra szert tevő, minden újításra kész művészi fényképészhez arisztokraták és polgárok, hazaiak és külföldiek, legfőképpen pedig írók és művészek jártak. A Nyugat szerzői, köztük Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, a Nyolcak festői, mások mellett Márffy Ödön és Kernstok Károly, a Nemzeti Színház művészei, zenészek és táncosok látogatták a stúdiót, akik barátságukba fogadták a fotóst, és akiket ő örömmel támogatott. Végigdokumentálta Ady Endre és Móricz Zsigmond pályáját. Nemcsak Ady költői imázsát teremtette meg, hanem a XX. század egyik legszebb nőalakját is Léda arcképeivel, amelyeken az igazi párizsi nő jelenik meg.

A több mint száz fotográfia mellett egy festmény is látható a tárlaton, amit ajándékba kaphatott a fényképezésért cserébe, ugyanis pénzt nem fogatott el. Vélhetően jelentős képgyűjteménnyel rendelkezett. – Az általa tisztelt művészeket, írókat pedig hosszan tanulmányozta egy-egy fotózás előtt: kiállításmegnyitókra járt, megvette a könyveiket, kereste a társaságukat. Alaposan megfigyelte őket. Küldetésének tekintette, hogy portréfotográfiáin a művészek vonásait, egyéniségét megörökítse, illetve a képeket az utókornak megőrizze. Ezért tudatosan gyűjtötte kortársai portréit. Ám az irodájában őrzött törékeny üveglemezeket nem lehetett egyszerű megmenteni a második világháborúban – mesélte a kurátor.

Otthon is művész

A virtuális tárlatvezetésen betekintést nyerünk a fényképezés műhelytitkaiba is. Sőt belenézhetünk a negatívokba. Székely Aladár részletgazdag, lélekbelátó fotókat készített, amelyeket közelebbről is szemügyre vehetünk, mivel felnagyították az eredeti negatívokról készült digitális pozitívokat. E. Csorba Csillától megtudtuk, hogy bár ellenezte a retusálást, olykor mégis feljavította a képek minőségét, megerősítette az arc vonalát, izgalmasabbá tette a hátteret. Mindezt jól szemlélteti a Csinszkáról készített portréja. Legjobb művészfotóit az Írók és művészek című albumba rendezte, amelyet saját vállalkozásban készített elő 1913-ban.

A szerény, ugyanakkor öntudatos fényképész magánéletéről viszont keveset tudunk. 1904-ben vette feleségül Spiller Irént, aki maga is kitanulta a fényképész szakmát, így amikor férje megbetegedett, át tudta venni az üzletet. Egy fiúgyermekük született, László, aki apja nyomdokaiba lépett. – Érdekes, hogy Székely Aladár otthon is művészként fényképezett, fontosak voltak számára a fények, a ruhák anyagának az esése, a tekintetek megragadása – hangsúlyozta E. Csorba Csilla.

Kitűnő jellemábrázoló

Az 1920-as években a realista portréfényképészeti hagyományt vitte tovább, de már másfajta hangulatot árasztanak a fotográfiái, más a formátum és a beállítások is. E. Csorba Csilla szerint mindez egy természetes folyamat része volt, hiszen a világ is változott körülötte. A harmincas évek elején elhatalmasodott a betegsége, 1940-ben hunyt el Budapesten. Műtermét halála előtt fiának adta át, akinek érdeklődése másfelé irányult, mégis méltón vitte tovább apja örökségét egészen 1943-ban bekövetkezett haláláig. Voronyezsnél vesztette életét munkaszolgálatosként.

Székely Aladár nevéhez a portréfényképezés megújítása fűződik, munkáit jellegzetes pillantások, fejtartások és kézmozdulatok jellemzik. Emellett kortársai és az utókor is jellemábrázoló képességét emelik ki. Pécsi József a következőképpen fogalmazta meg életművének a lényegét: Székely felül maradt a konzervatív közönséggel vívott súlyos küzdelmekben, a közönséget pedig megnyerte az új iránynak.