Az újraindításról és a magyar kultúra jövőjéről
Demeter Szilárd a bevezetőjében arra hívja fel a figyelmet, hogy a járvány megmutatta, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Így fogalmaz: „Az újraindítás tehát egyben felkészülést is kell, hogy jelentsen a lehetséges elkövetkező válságokra... Ezért kezdtünk el gondolkodni azon, hogy amikor újraindítjuk a kulturális életet, akkor ne csak a romokat takarítsuk el. Már az is hatalmas munkának ígérkezik, hogy megerősítsük a jót, kijavítsuk a rosszat – de mindez nem lesz elegendő ahhoz, hogy válságálló kulturális életet alakítsunk ki.”
Válságálló pedig attól lesz kultúránk – folytatja a szerző –, hogy nem kiszolgáltatott olyan erőknek, amelyek fölött nincs befolyásunk. Azt javasolja: keressük meg azokat a belső erőforrásokat, amelyekkel mi rendelkezünk. „Olyan közeget kell építenünk, ahol a kereslet és a kínálat nemcsak találkozik, hanem kölcsönhatásba lép egymással, amelyben tehát az anyanyelvi kultúra fogyasztója legalább annyira fontos, mint a létrehozója. Ehhez viszont vissza kell találnunk a magyar valósághoz.”
A miniszteri biztos szerint ez azt jelenti, hogy „hétköznapi válaszokat kell adnunk a globálisnak tekinthető problémákra is, és elsősorban a hazánk, nemzetünk, anyanyelvünk oldaláról kell vizsgálnunk a világ jelenségeit, mert ha fejben elsőkként gondolkodunk, és magyarul nézünk a világra, akkor képesek vagyunk világszínvonalú teljesítményre”.
A parttalan „jóemberség” helyett a reformkor nemzedékének példáját kell követnünk, akik olyan magyar kultúrát teremtettek, amely megtartott „bennünket a vérzivataros XX. században”. Hozzáteszi: „Kétszáz év alatt sem változtak a céljaink: nemcsak szabadok, hanem szabad magyarok akarunk lenni, ahogyan azt Kossuth megfogalmazta. És ma sokkal jobbak a körülmények. Nem adhatjuk alább, mint Petőfiék nemzedéke.”

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Jövőt kell nyernünk
Demeter Szilárd ugyanakkor kitér arra is, hogy a nemzeti öntudat ma már nem kell, hogy azt jelentse, amit évszázaddal ezelőtt jelentett. A környező népekkel kapcsolatban elmondja, hogy „a mostani globális helyzet arra ébreszthet rá bennünket, hogy a kölcsönös tisztelet talaján, egymással párbeszédben nekünk együtt kell működnünk, hogy megerősítsük azt az európai vagy nyugati életformát, amelyet élünk, amelyben jó élni, és amelyet el is veszíthetünk”.