A rendezvény digitális lesz, de a nézők szempontjából mégsem egészen. A digitális produkciókat nemcsak az online térben, hanem a Nagyerdei stadion füvén ücsörögve, babzsákokon vagy a fűben, plédeken heverészve, álldogálva is lehet majd élvezni. Ily módon színházi miliőt teremtenek akkor is, ha a színészek testi mivoltukban nincsenek ott, akkor is, ha szabad ég alatt vannak a nézők. Magyarán: a kertmozi (amelynek sokáig otthont adott a régi nagyerdei stadion is) után kitalálták a kertszínházat.
A programok között büfé, utána a szakmai beszélgetések lehetősége áll a résztvevők rendelkezésére. Drámaírók, más alkotók, színházi emberek, nézők együtt vitathatják meg a látottakat, úgy, ahogyan a hagyományos deszkákon megszoktuk. A szervezők nem színházi közvetítéseket válogattak egy csokorba, hanem olyan előadásokkal, színházi produkciókkal találkozhat a néző, amelyek különböző módon járják be a digitális és az online tér adta kreatív lehetőségeket.
Két élő előadás is lesz, Tóth Kinga Mariamachina című performanszával indul 26-án a fesztivál, s ugyanaznap este a Csokonai Színház Hamletjével folytatódik. Szerencsére a darabot eredetileg is a stadion üvegablakos helyiségeibe és környékére álmodta a rendező.
Fotó: Derencsényi István
A rendhagyó DESZKÁ-ra a digitális produkciók között kapott meghívást az Örkény Színház Kiváló dolgozók című előadása, amelyben a társadalom elhanyagolt rétegeinek emberei beszélnek a munkájukról. Teszik ezt olyan bámulatos természetességgel, mintha nem is a színpadon lennének. A darab egyik méltatója így írt erről: Tanúi lehettünk egy jó találkozásnak, nemcsak a civilek és színészek között, hanem a független szcéna és a mainstream között is. Mindenki csak nyer e találkozáson a remek előadásban. A Trafó előadásában (Levél Anyámhoz) Fekete Ádám író-rendező saját e-mail-fiókjába enged betekintést, intim, bensőséges módon mutatja be anya-fiú, anya-gyermek, alkotó-alkotás univerzális viszonyait. A Nagyváradi Szigligeti Színház „Y” című ifjúsági előadása Balogh Attila és Benedek Zsolt azonos című drámájából kiindulva az Y-generáció problémáit teszi meg témának, különös tekintettel a virtualitás és valóság problémáira. A k2 Színház abszurd és melankolikus bemutatója, a Búcsúkoncert Mozart Requiemjének Dies irae szekvenciájából indul ki, hogy annak hangjain keresztül rákérdezzen: miért akarja az európai ember újra és újra megélni és megúszni a poklok poklát. A szakmai program fontos pillére a Színházi Dramaturgok Céhe által szervezett Nyílt fórum elnevezésű drámafejlesztési program. A fiatal, pályakezdő drámaírók fejlesztés alatt álló friss szövegei itt találkoznak először színészekkel és közönséggel.
