Következő nap várt az igazi meglepetés. Ahogy megérkeztünk kora reggel új tulajdonunkba dolgozni, hát a kertben kit találtunk? Az öregasszony fiát, amint épp valamit ásott a csűr mögött. Rajtakaptuk, úgyhogy muszáj volt szóba álljon velünk. Leültettük szépen a lugas padjára, és kifaggattuk. Elmesélte, hogy titokban ivott, és azért, hogy az anyja ne vegye észre, elásta a tartalékokat a csűr mögé. Most hogy nincs pénze, visszajött, hogy elvigye, ami még itt maradt elkaparva. Meg akart kínálni egy üveg savanyú székely borral, de felajánlottuk, hogy igyunk áldomást végre egy jobbfajta itallal. Szegény ember úgy berúgott a rendes bortól, hogy még azt is elmesélte, hogy a belső szoba vasrácsos ablaka kiemelhető, így ki lehet mászni rajta. Így tudott túljárni az anyja eszén, mikor utolérte az ihatnék. Jó tanácsot is adott: hagyjuk úgy az ablakkeretet, hátha még mi is rászorulunk az ablakon való távozásra.
Fotó: Zorkóczy Zenóbia
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!