Észak-Erdélyt, pláne a régi Beszterce-Naszód vármegyét általában elkerülik a magyar turisták. A mentális térképünkön fehér folt ez a vidék, pedig a híres kerlési csatát mindnyájan ismerjük, Kárpát-medence-szerte megörökítették a Szent László-legenda freskóin. Bizony, a szinte színmagyar Cegőtelkén még hatalmas emlékművet is állítottak a csatának. De nemcsak a helyekért, hanem az itt élő magyarokért is érdemes idelátogatni. Tacs a mai Beszterce-Naszód megye, a régi, hasonló nevű, de nem azonos területű vármegye egyik utolsó magyar szigete a román tengerben. A faluba a Szászrégent Besztercével összekötő 15A útról kell letérni, Harinánál. Hosszú, aszfaltos út vezet be Tacsra, és a falu pont egy olyan helyen van, ahová rengetegen kiköltöznének a nagyvárosból. Röviden: festői, egy kis álomvölgyben, Besztercétől húsz percre.

A templomdomb alatti útkereszteződés oszlopain gólyák fészkelnek, a „hídon” túl egy kis zöldre festett kocsma áll, rendezett utcák, házsorok, csendes falu fogad minket. Hátrafelé pedig a virítóan fehér harinai templom látszik, Erdély legrégebbi román kori, jó állapotú középkori temploma. A körülbelül kétszáz lelkes falu magyar többségű, de a kevés gyermek miatt iskola már nem működik a településen. Tacs mindig is a gyékényfonásáról volt híres, napjainkban is több család – leginkább az idősek, a fiatalok már nem tanulják meg – kötik a gyékényt. Szatyrok, kenyértartók, dobozkák, gyékényfonatú üvegpalackok, tálcák, kaspók rendre feltűnnek erdélyi és anyaországi vásárokban, sőt már a világhálón is be lehet azokat szerezni, sokan már csak rendelésre dolgoznak.

Ám Tacs pár hete azért került be a magyar sajtóba, mert leomlott a régi, már nem használt református templom tornya. A Teleki László Alapítványon keresztül a magyar kormány támogatásával pedig megmentik az értékes kazettás mennyezetét (a templom épülete nem oly értékes).
Amint felmegyünk a templomdombra, először az új református templom kertjét szeljük át; a régi evangélikus templom helyére épült, s a felső, régi református templomból áthozták ide az orgonát meg a harangot is. Szászok is éltek egykor a faluban, de 1944-ben evakuálta őket a német hadsereg, és sosem tértek vissza – így járt az egész besztercei szászság, tehát ők jóval korábban eltűntek Erdélyből, mint déli sorstársaik. A XVIII. században épült református templom statikai gondok miatt évek óta üres, a református magyar hívek ezért a szászok egykori evangélikus templomát használják. A templomhoz felvezető úton még egy első világháborús emlékművet is láthatunk (második világháborús emléktábla is van rajta) – itt is sokan meghaltak a hazáért.