Erdély egyetlen baziliszkuszát rejti a tacsi templom mennyezete

Érdekes ábrázolásai és kultúrtörténeti értéke miatt mentik meg Tacs festett mennyezetét. Az észak-erdélyi Beszterce környékére érdemes ellátogatni.

Pataki Tamás
2021. 05. 12. 6:11
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A leomlott torony Fotó: A szerző felvétele

A tetőre érve az istencsapás szó jut eszembe. Egy toronytalan, halott templom van előttünk, a téglái, cserepei egészen a domb ­aljáig gurultak szét. Szilágyi Tamás helyi fia­tal csak egy nagy puffanásra emlékszik, az egész faluban hallották az éjszakai omlást, de nem is sejtették, hogy a templomtorony roskadt magába. A templomba lépve ugyanaz a látvány és érzés fogad, mint bármelyik elhagyatott, pusztuló erdélyi istenházában: furcsa érzés olyan helyen járni, ahol évszázadokon át imádkoztak, házasodtak, gyászoltak, de ezután már senki sem fog. A torony helyén hatalmas lyuk tátong, látszik az ég kékje, a mennyezeten már csak a kései kazetták maradtak, amelyeket talán a XIX. század végén, az eredetiek pótlására festettek ki – ezek a naiv, népi mintákat utánzó kazetták nem annyira értékesek. Inkább megmosolyogtatóak az 1711-ből származó mennyezethez képest, és furcsa belegondolni, hogy a tacsiak a szatmári béke évében, a Rákóczi-szabadságharc végén csináltatták az új mennyezetet (és abba is, hogy az egyik legszebb erdélyi kazettás mennyezet, az ádámosi 1526-ban készült, a mohácsi vész idején).

Csak a kései kazettautánzatokat lehet látni. Az értékes részét már lebontották és konzerválták Fotó: A szerző felvétele

A mennyezetet lebontották, megtisztították a felületét, eltávolították róla a koszt és a port, a rovarok vagy gombák okozta fertőzéseket, majd biztonságba helyezték. Idővel a mostani templomba szerelik fel, majd akkor állítják helyre.

A konzervált, letakart mennyezet a templom biztonságos oldalán Fotó: A szerző felvétele

– A famennyezetnek leginkább kultúrtörténeti értéke van, mert a XVIII. század első évtizedeiből aránylag kevés ilyen jellegű műalkotás maradt fenn, a század közepétől kezdve jóval több. Ez a műfaj a megkésett reneszánszban gyökerezik, de a barokk korban élte a virágkorát – mondta Mihály Ferenc Granasztói György-díjas erdélyi farestaurátor. A szakember nem titkolta, hogy a tacsi mennyezet festése alapján az erdélyi mennyezetek „középmezőnyében” van, ám pár eleme mégis különlegessé teszi, hiszen

főnixmadár – Krisztus és a föltámadás, a halál feletti győzelem jelképe –, valamint baziliszkusz – fején koronát viselő, veszedelmes mérges kígyó, az Antikrisztus megtestesítője – ábrázolás is található rajta, ez utóbbinak ez az egyetlen ismert ábrázolása erdélyi kazettás famennyezeten.

Erdély egyetlen baziliszkusza. A középső oszlopban, fentről a második kazettán Fotó: Teleki László Alapítvány

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.