Fél évszázada alakult a „kölyök” Generál

Már fél évszázada, hogy létrejött a hetvenes évek első felének egyik legnagyobb magyar sztárcsapata, a Generál, amely a Zenei Gimnáziumról Zé-Gének keresztelt együttes és a „legprofibb amatőr zenekarként” számon tartott Ferm zenekarok összeolvadásából jött létre. Az ötven évvel ezelőtti, később rocktörténetivé vált pillanat emelkedettségét némiképp árnyalta, hogy a Zé-Gé szellemi atyját, Várkonyi Mátyást a Generál végleges megalakulása előtti utolsó pillanatban elvitték sorkatonai szolgálatra. A rideg kádári világ valósága tehát az esetükben is számottevően befolyásolta a tehetséges zenészek karrierjét.

A Generál és a Microlied a Ki Mit Tud-on Fotó: Nádorfy Lajos

Botrány a Hullámban

Addig viszont sok víz lefolyt a Dunán, illetve még sokáig fodrozódtak a Balaton hullámai. Az történt ugyanis, hogy még a keszthelyi vízparton álló Hullám étteremben is játszott a Zé-Gé, ahol botrány alakult ki körülöttük, mert túl hangosan játszottak, és az addig nyugis zenékhez szokott közönség ezt erősen kifogásolta, nem így az a zajos, főleg fiatalokból álló tömeg, amely körbevette a zenekart. Emiatt kicsapták őket a nagy sikerük ellenére is, pedig érvényes szerződésük volt ezen a helyen. Így nem tehettek mást, bementek a közigazgatásilag illetékes tapolcai munkaközvetítő hivatalba, mert a pártállami időkben a teljes foglalkoztatottság jegyében még a zenészeknek is jól jött, ha be voltak jelentve egy állandó fellépési helyre. Így kerültek Badacsonytomajba, ahol pár évvel korábban a Mini együttes is megalapozta nimbuszát.

Nem sokkal ezután, 1971 őszén viszont beütött a mennykő, mert Várkonyi Mátyást elvitték katonának, de menet közben még azért akadt annyi lélekjelenléte, hogy tréfálkozva odavesse a többieknek: elviszi a banda felszerelését, és amikor véget érnek az angyalbőrös idők, visszahozza azt. Persze Novai Gábor értette a viccet, még azt is felajánlotta, hogy visznek neki rántott csirkét. Ha ez nem is valósult meg (amivel azóta is ugratják egymást), azért párszor meglátogatták a laktanyában. Várkonyi Mátyás – akinek egyébként egy időben Presser Gáborral azonos volt a zongoratanára – bevonulása után szorgalmasan írta a zeneszámokat a katonaságnál, így többek között a Szélkakast és a Fűrészt is, utóbbi slágerré vált refrénje úgy hangzott, hogy „Húzd meg jobban, menjen a munka, aki itt van, mindenki húzza!”. Huszár Erika szövegíró néhányszor még le is ment hozzá, hogy a laktanya színháztermében lévő zongorán elpróbálják közös szerzeményeiket. Mindeközben a rádió- és stúdiófelvételekre szorgalmasan feljárt Budapestre, billentyűzött, vokálozott, tehát nehézkesen, de megoldható volt, hogy átlagosan havonta egyszer elengedjék a Generállal próbálni, de ekkor hivatalosan nem volt tagja az együttesnek. Az a skizofrén helyzet is előfordult, hogy amikor a Generál elindult a Ki mit tud?-on, akkor Várkonyi Mátyás a katonazenekarral indult, amellyel saját számokat is játszottak, és bejutottak az egyik budapesti katonai elődöntőbe, ahonnan viszont kiestek. Ez a megméretés azonban arra jó volt, hogy ezután különböző kötelezettségek alól mentesüljön a néphadseregnél. Mindeközben a Generált a Ki mit tud?-on felfedezte Módos Péter, a Magyar Televízió könnyűzenei szerkesztő-műsorvezetője, megállapítva, hogy a zenekar az akkori kor legmodernebb hangzását képviselte. Így aztán 1972-ben az országos vetélkedőn óriási sikerrel szerepeltek a Novai Gábor–Szigeti Edit szerzőpáros Kövér a Nap című szerzeményével, a döntőben pedig immáron a Mikrolied vokállal együtt előadhatták a Lehajtott fejjel című Novai Gábor– Várkonyi Mátyás-dalukat, a végén pedig elnyerték az első díjat.

A Generál együttes és a Mikrolied vokál a Ki mit tud vetélkedőn
Fotó: Nádorfy Lajos

Összeáll a nagy csapat

Várkonyi Mátyás kényszerű bevonulása miatt fordulhatott elő az a furcsa helyzet, hogy nem lehetett ott a Generál megalakulásánál. A többi alapító zenész szemszögéből, ha lehet ezt mondani, még érdekesebb volt ez a szituáció. Karácsony János, aki a Generált megelőzően a Fermben zenélt, nem kis részben a zenészek közötti kollegiális, majdhogynem baráti kapcsolatokra vezeti vissza, hogy össze tudott állni a nagy csapat. A szervezkedés központja a nagykörúti Royal szálloda étterme volt, ahol egyébként is összefutottak a zenészek egy-egy koncert után, de még az is sokszor előfordult, hogy innen indultak a vidéki turnékra. Ebben a bohémtanyában az éjféli zárásig szívesen látták a hosszú hajú zenészeket, akiknek így a Royal az egyik törzshelyük lett. De az Országos Rendező Iroda büféjén kívül a Royal nemcsak találkozóhelyként, hanem egyfajta zenészpiacként is működött, sokszor itt köttettek megállapodások arról, hogy ki hol játszik majd.

A Ferm együttesben Karácsony János visszaemlékezése szerint 1971 táján már érezhető volt a feszültség, vezetőjük, Ákos István, akit a zenész szakma nemes egyszerűséggel csak „kis Elefántnak” ismert (a „nagy” Elefánt az Omega gitárosa, Molnár György volt), és akié az éneket hangosító berendezés is volt, ezért ő volt a zenekarvezető, felvetette Karácsony Jánosnak, hogy a Zé-Gé tagjaival lehetne fuzionálni. Várkonyiék, immáron a majdani nagy slágerekkel a zsebükben el is mentek Karácsony János szüleinek a házához, hogy meghallgassák az ifjú titánt. Ahogy Karácsony János felidézte: „Azon az estén eldőlt a sorsa a dolognak. Beszéltünk a Környei testvérekkel, és bejelentettük, hogy elmegyünk a zenekarból, és hétfőn megalakítjuk az újat, aminek akkor még nem tudtuk a nevét.” Ez lett az aztán később közép-európai hírnévre is szert tevő Generál. Az akkori felállás, tehát

a Generál kezdőcsapata így nézett ki: Révész Sándor – ének, Karácsony János – szólógitár, Novai Gábor – basszusgitár, Ákos István – ritmusgitár és Reck Lajos (ő szintén a Fermből jött) – dobok.

A zenekarvezetői posztot a felszerelés birtoklása okán Ákos István töltötte be. A Generál a sokszólamú, szépen csengő vokáljáról is jellegzetessé vált, ami a Révész–Novai–Karácsony-trión kívül a Mikrolied vokálnak volt köszönhető, az eredeti felállásban a Várszegi Éva–Selényi Hédi–Herczku Annamária összeállításban. (A későbbiek folyamán mások is megfordultak a Mikroliedben, így Bódy Magdi és Szigeti Edit is.) A rocktörténeti hagyományok szerint alacsony termetük és természetesen gyönyörű hangjuk miatt kapták ezt az egyébként találó elnevezést az énekes lányok. Ákos István a korabeli ifjúsági sajtóban megalakulásuk környékén stílusmeghatározásukról ezt mondta: „A mai popzene rendkívül differenciált. Általában minden jó zenét, illetve popzenei irányzatot kedvelünk és játszunk, innen az elnevezés. Azonban célunk a vokális zene művelése, saját számainkat is ennek jegyében írjuk.” Kezdetben a zuglói Danuvia Művelődési Ház és a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Ház volt a bázis, innen kezdtek el terjeszkedni. A cél az volt, hogy ne csak hétköznap, hanem a csúcsidőszaknak számító hétvégeken is fellépési lehetőséget kapjanak az ifjúsági parkokban és a nagy egyetemi klubokban, de végül az 1972-es Ki mit tud?-beli győzelmükkel kikerülték a szamárlétrát, és már egyből az elit zenekarok között emlegették őket.

Katonaságba be és onnan ki

Ahogy Várkonyi Mátyásnak 1971 a katonai bevonulás, úgy Novai Gábornak a leszerelés éve volt. A Generál alapítása körüli időszak éppen emiatt nagyon élénken él az ő emlékezetében is: „Ott maradtunk Révésszel meg egy dobossal, és valahogy kellett szerezni egy gitárost. Kerestünk mindenhol, meghallgattunk egy csomó embert, akik azóta remek zenekarokban játszanak, de nekünk egy olyan gitáros kellett, aki jól játszik és jól is énekel, a hangja pedig passzol a miénkhez, mert egy vokális együttest akartunk csinálni a Generálból. Révész egyszer csak megjelent, és azt mondta, hogy a legjobb választás Karácsony James lenne, csakhogy ő nem jön egyedül. Reck Lajossal jönne, a Ferm együttes dobosával, és Elefánttal, aki nem tud olyan jól gitározni, de övé a cucc. Elkezdtünk beszélni a Royalban, és akkor ott megalakult a Generál, de akkor még csak két lekötött bulink volt. Az egyiket a Zé-Gé hozta, a másikat a Ferm. Az egyik Csepelen volt, a másik meg a Széchenyi Fürdőben.”

Novai Gábor basszusgitáros
Fotó: Novai Gábor archívuma

Miután Várkonyi Mátyás leszerelt, 1973-ban kettészakadt a zenekar attól függően, hogy ki szerette volna és ki nem, hogy visszatérjen. A visszaemlékezések szerint Novai Gábor és Révész Sándor mellette állt, mások nem annyira, utóbbi nagy valószínűséggel arra vezethető vissza, hogy páran nem akarták, hogy megint zenekarvezető legyen. Ahogy Várkonyi Mátyás fogalmazott: „Végül a Novai-párt győzött, és a zenekar-alapító visszakerülhetett saját csapatába.”

Profivá válás

A zenekarra hamar ráragadt a „kölyök” jelző, ami nagyon stílszerű volt, és onnan származott, hogy frontemberüknek, Révész Sándornak is ez volt a beceneve. Maga az elnevezés kicsit magában hordozta a szó jó értelmében vett városi csibészséget, a talpraesettséget és persze az újítani akarást is, s ezáltal teljesen ráillett az akkori „mosolygós” Generálra, amely pozitív gondolatokat, vicces szituációkat ugyanúgy megjelenített a zenéjével, mint ahogy mélyebb gondolatokat is közvetített (erre példát jelentenek a Szélkakas, a Koldusok királya, a Kérdés vagy a Felelet című számok).

A turnézó Generál
Fotó: Novai Gábor achívuma

A hangsúlyos vokalitás már a Zé-Gével kezdődött, akkor még Várkonyi Mátyás szerkesztette a dalokat. Amikor elment katonának, Novai Gábor vette át a szerepét, ő hangszerelte meg a szólamokat. Nagyon jó hangzást biztosított Révész Sándor, Karácsony James és Novai Gábor hangja együtt, amit alátámasztottak a vokálos lányok. Ők Várkonyi Mátyás osztálytársai voltak, nemzetközi kórusba jártak, és mindhárman nagyon jól ismerték a kottát. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat még azzal is kecsegtette a Generált, hogy egy szólóénekesnek is írhatnának dalokat, de ez a későbbiekben elmaradt, mert az együttesnek a rengeteg fellépés miatt nem volt ideje másoknak is zenét komponálni.

A „kölyök Generál” volt az első olyan együttes a magyar pop- és beattörténelemben, ahol arcpirítóan fiatal zenészek csináltak egy olyan bandát, amely hihetetlen népszerűségre tett szert nagyon rövid idő alatt.

Várkonyi Mátyás véleménye szerint „széparcú zenekar volt ez, lányok is voltak a fiúknak, szóval teljes volt a kínálat. Az volt az érdekes, hogy pillanatok alatt bejártuk az országot. Akkor százötven-kétszáz forintos ORI-gázsikkal koncerteztünk, akár négyszer, ötször is. Olcsók voltunk, és mindenhol telt házakkal mentünk. […] Csináltunk is egy számítást, hogy körülbelül négyszer annyit voltunk együtt, mint a családdal, és ez később is így volt. Azért is mennek tönkre a zenészházasságok, mert gyakorlatilag nincs otthon a zenész fél.”

Várkonyi Mátyás 1976-ban
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Az esetleges magánéleti problémák azonban nem érdekelték a nagyközönséget, ahogy a zenészek sem vitték fel azokat magukkal a színpadra. A Generál végérvényesen és visszavonhatatlanul profivá vált.