Ahogy a tárcavezető jelentéséből kiderül, új szervezeti egységeket hoztak létre a Belügyminisztériumban, külön a kultúrára szakosodva. A kommunista elképzelés által ellenségesnek ítélt belső ellenzéket akarták felkutatni, ezért jöhetett létre az úgynevezett vonalas elhárítás 1971-től a III/III. Csoportfőnökség 4. osztályán belül, míg az objektumokban – a könnyűzenében az ifjúsági parkok, szabadtéri színpadok, művelődési házak, klubok egyaránt idetartoztak, ahogy a nagy intézmények is, mint a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, az Országos Rendező Iroda vagy a Nemzetközi Koncertigazgatóság – zajló elhárítást az 5. osztály hatáskörébe sorolták. Ennek az volt a jelentősége, hogy innentől fogva sokkal szorosabban tudták fogni a színészeket, zenészeket és az összes művészt, és nagy mértékben megnőtt a belügy munkájának a hatékonysága, nem utolsó sorban pedig több ügynökjelentés is született. Ez utóbbiak jelentős része persze csak arra volt jó, hogy a Belügyminisztérium, és azon belül az elhárítás minden területét összefogó III. főcsoportfőnökség jelentőségét kidomborítsa a döntéshozó politikusok és a közélet minden szereplője számára – már aki egyáltalán tudott a kádári állambiztonság létezéséről.
Nincs ingyenreklám
A feladatok közé beemelték a „Ne gyártsunk hősöket!” szlogent, amely fordulatot Kádár János előszeretettel használta a beszédeiben, és amihez híven alkalmazkodtak a pártapparatcsikok is. Így aztán kialakult egyfajta kettősség: egyre jobban megfigyelték a rockzenészeket, ugyanakkor a kultúrpolitika csalóka módon enyhülni látszott, és egyre több koncertet rendeztek. Ám még jóval később, a nyolcvanas években is kerültek punkzenészek börtönbe antikommunista meggyőződésük miatt (lásd a CPg elleni bírósági eljárásokat). Nem ez volt persze a jellemző a Kádár-rendszerben, hiszen nem akart a pártállami vezetés „ingyenreklámot” csinálni az ellenzéki hangnemet megütő zenészeknek. Az 1971-es jelentés mindenesetre előirányozta, hogy legyenek az addigiaknál is aktívabbak és kezdeményezőbbek a belügyi vonalvezetők és az operatív tisztek, ezenkívül elvárták, hogy a hálózati személyek kapcsolati hálója bővüljön, minél több zenész bizalmába férkőzzenek be, melynek során a művelődési házakba is sűrűbben járjanak.