Ugyanakkor az akció és a jól fogyasztható filozófia mellett a bájos, kedves humor is végig jelen van Erwin Moser könyvében. Íme például mikor megjelenik a falusi kandúrok között a kissé cemende természetű, de angóramacskaként kimagasló szépségű Jázmin cica a városból, mi történik (miután a kandúrok „versenyt versrögtönöztek” a kisasszony tiszteletére): „Leült az angóracica elé, és behízelgő hangon megszólalt: – Te csodálatos, gyönyörű lény, megtudhatom a neved? – Persze – vont vállat a cica. – Jázmin vagyok… – Óóó! Aaa! – sóhajtoztak a kandúrok. – Jázmin… Jázmin… – suttogta Kotti, és lehunyta a szemét.” Vagy: „Időközben ereje lett a napnak, felszívta a harmatot. A békák nyújtózkodtak a sárfészkükben, és új dalokon törték a fejüket. De aztán persze maradtak a régi, jól ismert daluknál, amit előző nap, meg az azelőtti nap, meg az összes azelőtti napokon énekeltek… A békák már csak ilyenek.” Illetve a főszereplő pocok aratás után: „Amikor végre kimerészkedett, látta, hogy eltűnt az árnyas, susogó búzaerdő. Volt, nincs. A többi pocok is rémülten, idegesen rohangált a torzsák között, és találgatták, mi történhetett. Szerencsére ekkorra már jól megteltek a kamrák, éhínségtől tehát nem kellett tartaniuk. Mégis: a búza eltűnése sokáig első számú beszédtéma maradt a pockok között.”
Minden mélabútól mentes, izgalmas, jó történet, hangok, illatok és színek a falusi életből, szinte érzékelhető leírásban és közelségben, bölcs és csöndes humor, okosság és a figyelmet egy egész könyvön keresztül pompásan fenntartó történet a Hold a háztetők felett, amelyet egyszerűen jó olvasni – ami talán a legfontosabb: – felnőttként, gyerekként egyaránt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!