A magyar Walt Disney, aki tudta, humor nélkül mit sem ér az élet

Kilencvennégy éve, 1927. június 20-án született Dargay Attila, a Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező és képregényrajzoló, a Vuk, a Pom Pom meséi és a Lúdas Matyi alkotója.

A magyar animáció egyik legemblematikusabb alakja Dargay Attila, a Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező és képregényrajzoló, a Vuk, a Pom Pom meséi és a Lúdas Matyi alkotója 1927. június 20-án született Mezőnyéken. Félárvaként nevelkedett, jegyző édesapját alig ismerhette, mert először hadifogságban volt, majd nem sokkal a hazatérése után meghalt, amikor Dargay Attila még csak ötéves volt. Apja halála után édesanyjával Mezőnyékről átköltöztek Miskolcra, a nagyszülőkhöz – olvasható a Híradó.hu cikkében.

Így Dargay Attila egész fiatalon belecsöppent egy színes, bohém családi forgatagba, ahol mindenki értett a művészethez. Az anyja csodálatosan énekelt, a nagyapja egykor vándorszínész volt, később szótárakat szerkesztett, zenélt és könyveket írt, nagynénje, Keresztesy Mária pedig színésznőként dolgozott.

Dargay pedig már egész hamar elkezdett rajzolni, tehetségére így hamar fény is derült.

Már iskolásként is képregényeket rajzolt, mindig az érdekelte legjobban, hogyan lehet mozgalmassá tenni egy képet. A második világháború után, 1945-ben felvették a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, de aztán kihagyott egy évet, mert nem volt pénze a tanulásra, ezért egy évig a Diósgyőri Vasgyárban vállalt munkát: játék állatokat festett. Aztán ott is osztályidegennek minősítették, és elküldték, ő pedig visszatért a főiskolára, ahonnan szintén eltávolították, mert nem nézték jó szemmel, hogy nem munkás-paraszt származású volt.

Kisfiúként Dargay élt-halt a kutyákért, mindig kikönyörgött egyet az anyjától, aki úgy büntette csintalan fiát, hogy rossz bizonyítvány esetén kedvenceit száműzte a nagyszülőkhöz, így az udvaron egy egész falkányi kutya gyűlt össze.

Egy ideig díszletfestőként is dolgozott, de mivel elég vékony alkat volt nehezen bírta az ezzel járó rengeteg cipekedést, végül nagynénje segítségével Macskássy Gyula műtermébe került kifutófiúnak. Kitartásának és szorgalmának köszönhetően pár év múlva mestere is felfedezte tehetségét, és onnantól egyenrangú munkatársként tekintett Dargayra.

Dargay hatalmas rajongója volt Disney-nek, sokáig úgy is nevezték, hogy ő „a magyar Walt Disney”.

Az évek során a sok élettapasztalatnak köszönhetően az egykori félárva kisfiúból olyan férfi vált, aki nem hagyta magát, híres-neves és igazán népszerű alkotóvá vált, rengeteg díjat kapott, de soha nem felejtette el, hogy humor nélkül semmit nem ér az élet, és mindvégig megőrizte gyermeki énjét, ami párosult végtelen szorgalmával és maximalizmusával, ettől teljesedett ki az élete. Ettől születtek meg olyan remekművek, mint Vuk, a Pom Pom meséi, a Nagy ho-ho horgász.

Remekművei a teljesség igénye nélkül:

„Hogy kicsoda Pom Pom? Igazán senki sem ismer, mert hol ilyen vagyok, hol olyan.”

A Pom Pom meséi 1980-tól 1984-ig vetített magyar televíziós rajzfilmsorozat, amelyet Dargay Attila rendezett és Sajdik Ferenc rajzolt.

Picur, a szőke kislány reggelente, iskolába menet mindig találkozik barátjával, Pom Pommal, és amit éppen Picur csinál, vagy ami történik velük, azzal kapcsolatban Pom Pom elmesél egy érdekes történetet. Amikor Picur elesik a tintásüveggel, Pom Pom a bátor Tintanyúlról mesél, vagy amikor kirándulni mennek, és leereszt a bicikligumi, akkor az Óriástüdejű Levegőfújóról mesél.

A sorozat különlegessége a Sajdik Ferenc rajzaira jellemző szürreális, már-már pszichedelikus képi világ, és a történetek véletlenszerűsége, álomszerű logikát követő jellege.

Vuk – Vadászom, utamból kotródj!

A Vuk 1981-ben bemutatott magyar rajzfilm, amely Fekete István azonos című regényéből készült. Az animációs játékfilm rendezője Dargay Attila, producerei Budai György és Imre István.

A korán elárvult rókakölyköt, Vukot nagybátyja, Karak neveli fel és tanítja meg a vadászat minden csínjára-bínyjára. A rókakölyökből rettegett vadász cseperedik, aki bosszút áll a családját elpusztító emberen, a Simabőrűn: ügyesen megdézsmálja annak baromfiudvarát, csúfot űz a kutyáiból, és kiszabadítja a ketrecben foglyul ejtett rókalányt.

Dargay először egy nyolcrészes képregényben adaptálta a Vukot, amely 1972-ben a Füles Újságban jelent meg. 1973-ban elkészítette a Fekete István 1940-ben megjelent kisregényéből a rajzfilmadaptáció forgatókönyvét, ám ekkor ideológiai okokra hivatkozva a filmterv nem kapott zöld utat.

Közel tíz évvel később a Pannónia Stúdió televíziós filmekre szakosodott harmadik műtermének vezetője, Imre István közbenjárására a Magyar Televízió rendelte meg Dargaytól a filmet négy, egyenként húszperces részből álló sorozat formájában.

A Magyar Televízió 1981 áprilisában, a húsvéti szünet idején mutatta be a sorozatot. A rendkívüli közönségsiker hatására a Pannónia Stúdióban még abban az évben elkészült a Vuk egész estés változata is, amely karácsony előtt került a mozikba – olvasható a Filmarchívum honlapján.

A film a vadon élő állatok szemszögét és egyediségét úgy teszi hangsúlyossá, hogy a történet antagonistáját, a Simabőrűt csak deréktól lefelé, a lába, csizmája magasságában láttatja.

Azáltal, hogy az arcuk és a felsőtestük képen kívülre kerül, a film teljesen elszemélyteleníti a természet ellenségeként bemutatott humán szereplőket.

Az évszakonként változó természetet árnyaltan, az állatokat megejtő rokonszenvvel ábrázoló adaptáció sajátja, hogy Dargayék az eredeti kisregény számos elemét felerősítették, vagy azt akár új szereplőkkel is kiegészítették, hogy még több lehetőségük legyen a groteszken karikírozott figurák, komikus jelenetek, szellemes párbeszédek sorjázására. Legemlékezetesebbek közülük a vadász két házőrzője, Vahur és Fickó felsülésein harsányan kárörvendő kutyafalka pletykálkodásai, valamint a cefrétől részegen dülöngélő gúnárok párosa.

A nagy ho-ho-horgász háztetőről, kéményből is próbál halat fogni

A nagy ho-ho-horgász magyar televíziós rajzfilmsorozat, amelyet Dargay Attila és Füzesi Zsuzsa rendezett. A forgatókönyvet Csukás István és Sajdik Ferenc írta.

A mindenre elszánt A nagy ho-ho-horgász és barátja, aki ki más lehetne, mint Főkukac a nyári hőségben a hűs víz partján üldögél és próbál halat fogni.

A mese főhőse horgászszenvedélyének hódolva folyamatosan újabb és újabb kalandba keveredik, de a szenvedély azért szenvedély, hogy minden akadályt legyőzzön. A nagy ho-ho horgász a nyári szezon lejártával a városban akváriumokból, háztetőről, kéményből, fürdőkádból próbál halat fogni.

A magyar animáció egyik legnépszerűbb alkotása

A Lúdas Matyi 1977-ben bemutatott magyar rajzfilm, amely Fazekas Mihály azonos című költeménye alapján készült.

A címszereplő főhős egy szegény, ám rendkívül eszes libapásztor fiúcska, aki kóborlása során találkozik Döbrögivel, a helyi kiskirállyal, aki épp az erdő állatait lövi halomra.

Miután nem adja oda neki parancsszóra egy szem lúdját, Döbörgi hajdúival deresre húzatja és ötven botütést méret a fiúra. Az igazságtalan, megalázó büntetésért Matyi bosszút fogad, és miután felcseperedik, fiatal férfiként három alkalommal is visszaadja a botütéseket az önkényes uraságnak. Kétszer álruhát ölt, előbb olasz ácsnak, majd német orvosnak adja ki magát, hogy elterelje Döbrögi pandúrjainak a figyelmét, végül pedig egy fiatal lovászlegény segítségével tanítja móresre a kegyetlen földesurat – olvasható a Filmarchívum oldalán.

A rajzfilm különlegessége, hogy eredetileg a film valamennyi figuráját Dargay Attila tervezte volna, amelyek a rá jellemző karikaturisztikus stílusban készültek el.

Végül a film emberkaraktereit Jankovics Marcell dolgozta át, aki a főhőst, Lúdas Matyit jóvágású, tiszta tekintetű, sudár fiatalemberként ábrázolta, és egyedül a film negatív szereplői, így Döbrögi, az ispán és a hajdúk megformálásában köszön vissza a túlzó karikírozás.

Dargay Attila kézjegye a film állatkaraktereiben, mindenekelőtt a Matyi oldalán főszerepet kapó lúd karakterében érhető tetten.

A cikk teljes tartalma ide kattintva érhető el.