Csavarosan előadott szimpla sztori

Guy Ritchie idei filmbemutatójának, az Egy igazán dühös embernek nagyon izgalmas a cselekményvezetése, a történetet többféle nézőpontból is megmutatja, érdekesen adagolja az információkat, csak az a baj, hogy maga a sztori nem túl csavaros.

Guy Ritchie filmrendezőt többek között azért szereti a néző, amiért Quentin Tarantinót. Ő is általában ­újszerűen mesél el egy történetet. Így van ez legújabb mozijában is, amelynek címe: Egy igazán dühös ember. Ebben a legfontosabb jeleneteket több nézőpontból is látjuk, ahogy haladunk előre a történetben, egyre több információt tudunk meg a különböző nézőpontokból, egyre jobban megértjük, hogy valójában miről is szól ez a titokzatos sztori. Nagyon meg lehet szeretni ezt az elbeszélőmódot, Guy Ritchie most is lenyűgöző eleganciával mesél. Hasonló érzésem volt, amikor Sherlock Holmes történeteinek titokzatos cselekményét tárta elénk a rendező.

Ám miután elhagytuk a mozitermet, úgy érezhettük, hogy nem volt igazán érdekes az a történet, amit furfangosan meséltek el nekünk.

Nem volt benne túl sok csavar, kiszámíthatók voltak a fordulatok. Persze az is igaz, hogy akciókban nem volt hiány, aki ilyen filmre vágyik, az nem fog csalódni.

Jason Statham is hozta a formáját. A szerepe nem volt túl bonyolult, de a titokzatos embert, aki átlagosnak adja ki magát, miközben vérprofi, nagyon jól hozta. Mondjuk, nem igazán derült ki a filmből, hogy miért volt Statham ilyen mérhetetlenül ügyes, de valószínű teljesen érdektelen már a kérdés felvetése is. Az ilyen jellegű meséknél sokszor elfogadunk olyan információkat, amelyeket nem magyaráznak agyon az alkotók.

Jason Statham a rá jellemző nyugodt karakterének bőrébe bújva visszaállítja a világ rendjét Forrás: Freeman Film

Érdekes, hogy a filmben egy hisztérikus feleségen és egy akcióhős kolléganőn kívül csak férfiak szerepeltek, így nem is volt meglepő, hogy a poénok mindegyike „pasihumor” volt, annak sem a túl árnyalt oldala. A moziban remekül szórakoztak a férfiak ezeken a vicceken. Az viszont biztos, hogy a film nem kifejezetten randevúzó párok szombat esti szórakoztatására készült.

Az Egy igazán dühös ember egyébként egy francia film remake-je, az eredetit Nicolas Boukhrief rendezte, a címe A pénzszállító, a főszereplő pedig Albert Dupontel volt. Érdekes a két filmet összevetni, mert miközben a Guy Ritchie-féle verzióban sokkal több akció van, úgy is érezhetnénk, hogy sokkal pörgősebb, az információk adagolása viszont sokkal ráérősebb.

Az új feldolgozás egyben a férfitársadalom kritikáját is, ugyanis a legnagyobb szájhős pasik, amikor valódi veszéllyel állnak szemben, kisnyuszikként remegnek, míg Jason Statham a rá jellemző mindig nyugodt karakterébe bújva le nem rendezi a teljesen reménytelennek tűnő szituációt. A film két szerencsétlenséget állít a középpontba. Az egyik az, hogy milyen mérhetetlen lelki törés, hogyha egy apa elveszti a gyermekét. Ha erőszakos halállal hal meg, akkor viszont nem nyugszik meg a harcos férfilélek addig, amíg bosszút nem áll. Az élet igazi rendjével ellentétes ugyanis az, hogy egy fiú előbb haljon meg, mint az apja. A másik szerencsétlenség, hogy mi történik akkor, ha egy férfi árulóvá válik. A cimborák, a sorstársak elárulása a férfitársadalom legnagyobb bűne. A film tulajdonképpen egy nyomozás története, Jason Statham azt kutatja, hogy egy biztonsági cégnél ki az áruló. Guy Ritchie egy olyan világot mutat be, amelyben voltaképpen senki nem jó. Egy olyan elátkozott világot látunk, amelyben a bűnözőtől a világra szóló gazemberig mindenféle alakot találhatunk.

Több erkölcsi kérdésen is gondolkozhat a közönség, ám az teljesen egyértelmű, hogy még a pokol is kiveti azt, aki elárulja és ezáltal a halálát okozza azoknak az embereknek, akik tőle függnek.

Ez a film ugyanis többféle férfi-viselkedésmódot mutat be, de a film rendezője világosan megfogalmazza, hogy egyáltalán nem tartja férfias viselkedésnek az árulást. A műfaji filmekben az a jó, hogy a végén visszaáll a világ rendje. És Jason Statham – ha jobb világot teremteni nem is tud, de – legalább azt megakadályozza, hogy minden rosszabb legyen.