A kötet és a szövegek végkicsengése nem túl pozitív, még úgy sem, hogy pompás humor villan benne olykor (például a cigarettázás kriminalizálásával kapcsolatban a Conan Doyle-történetekről: „…nem könnyű megválni attól a képtől, hogy az erőteljesen koncentráló Holmes egy Churchwarden formájú szalonpipát pöfékelve ül a kandalló előtt, és bámulja a tüzet. Nehéz ezt néhány nikotintapasszal kiváltani.”) – elkeserítő jövőkép körvonalazódik: „A minőség és mennyiség (elmúlt években tapasztalható – a szerző) harca szemlélhető az elemző elefántcsonttornyából is, ahová nem hallatszik el a csatazaj, de követhető testközelből is, sorozatról sorozatra figyelve, melyik szempont kerekedik felül. A dömping azonban nem sok jóval kecsegtet, a streamingszolgáltatók ugyanis éppen a sorozatok nehezen felépített imázsát rombolják le minden egyes elhibázott szériával. A sorozatoktól való elfordulás ugyan még nem mutatkozik meg a számokban, de már vannak olyan kritikus hangok, amelyek hiányolják az aranykor valódi mondanivalóit.” Ugyancsak keserű az utolsó szöveg zárómondata, melyet megelőzően a szerző a politikai propagandaeszközzé silányított sorozatokat elemzi: „Az a sorozat, amely lemond arról, hogy aktuálpolitikai témákról realista eszközökkel realista olvasatot adjon, szükségképpen a politikai propaganda egyik kellékévé minősíti magát és értelmezése ezért nem is a kritikusokra, hanem sokkal inkább a politológusokra tartozik.”
Mindazok számára, akiknek a sorozatbambuláson és -daráláson túl igénye volna arra, hogy megértse a sorozatok világa mögötti hatásokat és erővonalakat, illetve megértse önmagát vagy önmagának a meglepően mélyen a személyiségben gyökerező sorozatnéző (és -függő?) összetevőjét, igen fontos kötet a Spoiler – csak ajánlani tudjuk.
Zsolnai György: Spoiler. Esszék a minőségi sorozatok világáról. Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, Budapest, 2020.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!