anapság is láthatunk honfoglalás kori tarsolyrekonstrukciókat viselő férfiakat – fesztiválokon, rendezvényeken vagy az utcán –, bár bő tíz évvel ezelőtt számított ez igazán divatosnak. És olykor most is készülnek mindennapi használatra szánt, kisebb, ezüstbevonatú műremekek, de a kiállításon egyetlenegy tárggyal emlékeznek meg e jellegzetes magyar viseletdarab korai történetéről, hisz a kiállítás a kora újkori és újkori szablyatarsolyokat mutatja be. Ízig-vérig magyaros viselet a tarsoly, és szerencsére nem maradt középkori, elfeledett ruházati elem, hisz a XVII. század elejétől szebbnél szebb tarsolyokat készítettek egészen a huszadik századig. Mivel a huszárviseletnél aligha van férfiasabb viselet, természetesen a huszártarsolyok lettek a műfaj királyai. A mindenkori uralkodó monogramja, a vármegye címere, nemesi címerek, majd a magyar címer is díszítette őket, s ezekből láthatunk egy szép válogatást a Magyar Nemzeti Múzeumban Máday Norbert kecskeméti magángyűjtő kollekciójából.
MTI/Balogh Zoltán
Érdemes felidézni Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című művéből (1736) azt a viseletleírást, melyben a tarsolyt is megemlíti, mert jól látható az egész viseleten – a kiállításon egy huszáregyenruha éri el ugyanezt a hatást:
„Mikor az olyan úrfiak darutollas süvegben lódingoson, tarsolyoson felültenek üszely berzsennyel veresre festett köves, gyöngyös, klárisos szerszámokkal, arannyal szott portai cafrangokkal felöltöztetett lovakra, annak is homlokán (üstöknyomtatónak hítták) bársonyra varrott, drága medályban rakott három s néha két szál darutoll lévén, ezüstkengyelekben lábai, csizmáján aranyos sarkantyú gyémánttal vagy rubinttal, smaragddal megrakva, utána az sastollas, párduc-, tigris-, farkasbőrös szolga, azokon nagy ezüst, aranyos gombok, egynéhány rend ezüst láncokra szorítva, elöl az elkészíttetett, sokképpen cifra vezetékparipák, megugratta szép moderatióval magát az lovon, fútták az töröksípot, trombitát: – bizony akármely király udvara Európában cum recreatione megnézhette volna.”
Igen, királyi udvarok is csodájára járhattak, nem véletlenül terjedt el egész Európában s az újvilágban is a tarsoly a huszárság felszereléseként. A kiállításon egy különösen érdekes, Rákóczi-címeres tarsolyt is láthatunk, mely II. Rákóczi Ferenc kassai újratemetésére készült (1906. október 29.); a nagykárolyi Károlyi család tarsolyai a tárlat káprázatos tárgyai közé tartoznak. A korabeli használatot eredeti festmények és grafikák illusztrálják. Ehhez hasonló kiállítás Magyarországon még nem volt, a tárlat erre a sajátosan magyar katonai felszerelési tárgyra irányítja rá a figyelmet, amelynek hungarikummá nyilvánítását nemrégen kezdeményezték. Remélem, hogy sikerül, hisz egy igazi világhódító magyar viseletdarabról van szó.
