A Berlin, Alexanderplatz cím – Alfred Döblin 1929-ben megjelent regényében – eredetileg egy olyan helyszínre utal, amely a proletárok élettere. A mű nem afféle szegényromantikus szomorkodás, sokkal inkább valóságosan és keményen mutatja be az egyszerű emberek világát. Azt a világot, ahol van jó és rossz ember, ahol van, aki képes szeretni, van, aki nem. Nem a társadalmi osztály vagy réteg ábrázolása állt a mű középpontjában, hanem az, mennyire kiszolgáltatott és kegyetlen tud lenni az ember. Ez a kegyetlenség és kiszolgáltatottság talán még plasztikusabban jelenik meg Rainer Werner Fassbinder 1980-ban rendezett tévésorozatában, amelyben az egyszerű emberek butaságát, félelmeit is ábrázolta. Egy olyan morális értékrendszer nélküli világot, ahol Isten helyét a pénz vette át, az viszont egyáltalán nem elegendő az emberek zsebében, sarkítva azt is mondhatjuk, hogy nincsen. Istent tehát egy olyan bálványra cserélték, ami nincs. Fassbinder alkotása egy pillanatig nem mondja azt, hogy ez a csere jó így, nem mondja azt, hogy morális értékrendszer nélkül lehet élni.
Rainer Werner Fassbinder a német újfilm legismertebb alkotója volt. A hatvanas évek közepére az európai új hullámok megszűntek, bár hatásuk a mai napig élénken kitart. Tíz évet kellett várni a következő mozgalom jellegű filmes stílusirányzatra, ez volt a német újfilm (és hozzá képest húsz évet az eddigi utolsóra, a Dogma 95 stílusirányzatra). A német újfilm érdekessége, hogy bár fontosnak tartották a művészi kifejezésmódot, de azt vallották, hogy a kultúra inkább kiegészítője, semmint ellentéte az iparnak. Leegyszerűsítve közönségbarát művészfilmet kívántak készíteni a német újfilm alkotói, olyat, amivel a producer is elégedett, amit sokan néznek meg. Thomas Elsaesser A német újfilm című szakirodalmában az „Einstellung” által mutatja be, hogyan próbáltak szórakoztató művészfilmet készíteni a stílusirányzat alkotói. A kifejezés nemcsak beállítást jelent, ami a filmgyártás lényege, lelke, maga a titok, hanem beállítódást is, vagyis Thomas Elsaesser szerint az azonosulás lehetősége nem a motivált karakter által, hanem a kameramozgás és vágások révén jön létre a német újfilm alkotásaiban.