A film olyan világot mutat be, amelyben nem működik semmi. Nem működnek a párkapcsolatok, mert a nők mindent ráhagynak a férfiakra, bár néha megkérdezik tőlük, hogy van-e valami bajuk. Van: nem törődnek velük. A férfiak ezért elkezdenek nem törődni a nőkkel, de mivel valamivel mégiscsak törődnie kell egy férfinak, hát piálni kezdenek, ráadásul még valamiféle idióta filozófiát és filozófust is találnak ahhoz, hogy piálásukat ne alkoholizmusnak vagy menekülésnek hívják, hanem kísérletnek. Olyannak, amibe valaki mindig bele szokott halni.
Fotó: Vertigo Media Kft.
A film totális látleletet ad a fogyasztásba belefáradt, unatkozó és minden iránt közönyössé váló nyugati ember problémájáról. A dühítő az, hogy ez a film egy nagyon beleállós, izgalmas, társadalomkritikus és előremutató alkotás lehetett volna. Ám Vinterberg inkább a saját életközépi válságát vetítette ki a vászonra két fárasztó órán keresztül. A filmen az igen nagy tehetséggel megáldott Mads Mikkelsen se tudott segíteni főszereplőként, mert a hősnek, akit alakított, nem volt semmilyen mélysége.
A néző hamar rájön, hogy mi az ábrázolt középkorú férfiak igazi baja. Ezek a férfiak semmilyen értékrendszerrel nem rendelkeznek. Nincs kapaszkodójuk az élethez, lebegve unatkoznak vagy inkább unatkozva lebegnek. Esznek, isznak (itt egyre többet), alszanak. A film egyik fő problémája, hogy az egyik férfi, aki tanár, nem tud mit kezdeni a rendetlenkedő diákjaival. Úgy dönt, a piáláson keresztül mutatja be nekik a történelmet. Tudjuk jól, így se fog menni. Ha egy tanárnak nincsen értékrendszere, nem tud tanítani. Nem olyan bonyolult dolog ez, bár a film alkotói erre nem jöttek rá.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!