Tessék, kérem, manipulálni!

A Gulyás Dénes által rendezett Mario és a varázsló a Spirit Színházban egyrészt arról szól, hogy egy tehetséges ember, ha nem tud mit kezdeni a kreatív energiáival, az mennyire veszélyes lehet önmagára és környezetére, másrészt arról, hogy soha, semmilyen körülmények között nem nézheti le a művész a közönségét.

Az éneklés szabadsága révén a férj (Gulyás Dénes) visszakapja a feleségét (Szitás Barbara), akit Cipolla (Perjés János) elvett tőle Fotó: Oszlányi Gyöngyvér

A Spirit Színház előadásában Perjés János egy olyan Cipollát kanyarít a színpadra, aki egyre gyengébbé válik, akinek egyre jobban kell koncentrálnia, hogy művészetét képes legyen a közönsége elé tárni, akit annak ellenére néz le, hogy jól tudjuk, belőlük él. Fekete Róbert Mariója nem igazán karizmatikus figura; lázad persze Cipolla ellen, de nem igazán értjük, honnan táplálkozik lázadásának ereje. Mondhatjuk persze, hogy fiatalos szemtelenségéből, de itt többről kellene hogy szó legyen. Amíg Cipolla ereje érthető módon egyre fogy a darabban, addig nem érthető, hogy Mario végső bosszúja miből táplálkozik. Szitás Barbara valódi beleéléssel hozza a nőt, aki mindig többre vágyik, akiben mindig több van, mint amit a világnak meg tud mutatni, ahhoz ugyanis, hogy egy nő kiteljesedjen, szükséges egy férfi is. Gulyás Dénes férjként jól mutatja be azt, milyennek kell lennie egy férfinek, hogy mellette biztonságban érezze magát egy nő, de azt is remekül érzékelteti, mennyire magára marad egy férfi, ha nincsen felvértezve a női és egyéb manipulációk ellen. A Spirit Színházban a Mario és a varázsló arról szól ugyanis, hogy nem az a fő baj, ha manipulálnak minket, hanem az, ha nem vesszük észre.