Thomas Mann Mario és a varázsló című drámáját úgy vitte színre Gulyás Dénes a Spirit Színházban, hogy Cipollával eleinte azonosulni tud a néző. Mikor Perjés János Cipollaként megjelenik a színpadon, hosszú ideig nem szólal meg. Iszogat. Eleinte vizet, aztán alkoholt is hörpint hozzá. Tesz-vesz. A színdarabbéli közönség pedig nézi. Nem azt nézi persze, hogyan tölt magának egy pohár vizet a művész, hanem azt, hogyan készül fel az előadásra. Hogyan kezd koncentrálni, hogyan születik meg az áhítat. Aztán beszól neki egy fiatal fiú, később, sokkal később meg is tudjuk, ő Mario. Megalázza a művészt. Megalázza azzal, hogy sietteti, szólaljon már meg, kezdődjön az előadás, az emberek nem arra fizettek be, hogy nézzék, ahogy iszogat. Korunk nézői jól ismerik ezt a mentalitást. Ezt a nézői kivagyiságot. Ezt a kisemberi kicsinyességet. Korunkban egyre jobban úgy érezhetik a fiatalok, hogy nyugodtan beleszólhatnak abba, mikor kezdődjön az előadás. Korunkban, amikor a tisztelet szó értelmét vesztette, illetve egészen pontosan értelmezhetetlenné vált, egy új nemzedék úgy gondolja, hogy nyugodtan megalázhatja az idősebbeket.
Gulyás Dénes Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas érdemes és kiváló művész, hazánk nemzetközi karriert elért operaénekese pályája első prózai szerepében mutatkozik be a Spirit Színház színdarabjában, és nemcsak színészként látható, hanem a darabot is ő rendezte. Gulyás Dénes alakítja azt a férjet, akitől először elveszi Cipolla a feleségét, hogy aztán az éneklés művészi szabadsága révén mégiscsak visszakapja. Nagyon érdekes, hogy Perjés János Cipollája nem jó ember, de megátalkodott gonosznak se tekinthető. Perjés színpadra viszi a művészt, aki bár zseniális képességekkel rendelkezik, mégsem tudja azt, ami a világon a legfontosabb. Azt az egyetlen dolgot, amit minden alkotónak, művésznek szem előtt kell tartania: nem nézheti le a közönségét. Perjés Cipollája viszont lenézi.
Fotó: Oszlányi Gyöngyvér
A Mario és a varázsló mindig is a manipulációról szólt. 1930-ban, amikor készült, még felkavaró volt látni, hogy az ember mennyire manipulálható. Ma sem vidám, ha ilyen jelenséggel találkozik az ember, viszont manapság, amikor már évtizedek óta komoly tudománynak számít a kommunikáció pszichológiája, kicsit sem lepődünk meg. Tudjuk jól, hogy folyamatosan manipulál minket a világ, amely körbevesz. Ma már tudjuk jól, hogy nemcsak a reklám- és marketinggépezet manipulál, nemcsak a közösségi oldalak elénk táruló tartalmai, reklámjai, tartalmaknak álcázott hirdetései bombázzák folyamatosan az agyunkat, hanem az emberek egymást is manipulálják. Egyre jobban és ügyesebben alakítjuk környezetünket. Csak az a fő kérdés, hogy mindezzel rosszra vagy jóra törünk.
