Gyermekkorának színtere szegény világnak számított a mai pénzuralom mércéje szerint, az igazi tudás és értékek tekintetében azonban mérhetetlenül gazdag volt, mindez pedig olyan lelki útravalóval tarisznyázta fel Petrás Máriát, amelynek hála, nem ismeretlen már a moldvai csángó kultúra az anyaországi magyarságnak sem.
Egyszerűbb, tisztább és istenesebb életet éltek; tudtak gyógyítani, ismerték a természetes eszközöket, a gyógyfüveket, a tisztító szövegeket, mégsem beszéltek ezekről a tudásokról. Ahhoz, hogy valaki elsajátítsa, bele kellett születnie, hiszen ahogy a csángók tartják és ahogy Petrás Mária is tanulta az elődeitől: „Bizonyos dolgokat nem szabad elmondani, mert akkor veszítenek erejükből.” A csángó lét éppen olyan misztikus, mint a templom tömjénfüstben úszó belső tere a szentmise alkalmával. Petrás Mária szavaival élve: „A fölösleget a köd eltakarja, csak az ragyog át rajta, ami fényes, fénylő.” Ami pedig így ragyog, azt nem homályosíthatja el sem az idő, sem a feledés.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!