Bende József, a Vigilia című folyóirat egyik szerkesztője segédkezett Pilinszky János Önéletrajzaim című kötetének megjelentetésében, amely egyrészt a száz éve született és negyven éve elhunyt költő hasonló címmel tervezett regényének már korábban megjelent részleteit, másrészt pedig az alkotó önéletrajzi munkájához készülő, közgyűjteményekben őrzött, illetve magántulajdonban fönnmaradt kéziratos hagyatékából való jegyzeteit, följegyzéseit, töredékeit, vázlatait tartalmazza.
Pilinszky már az 1960-as évek közepétől dolgozott egy önéletrajzi jellegű prózán, mégpedig akkoriban egy esszészerű önéletrajzban gondolkodott. Ahogy ő maga fogalmazta meg ezt egy interjúban 1969-ben: „Kicsit esszészerűen gondolnám, nem is annyira a történés szintjén, hanem esszészerűen. Egy élet esszéi, vagy valami ilyen címen.”
A szépirodalmi szövegek önéletrajzi elemeinek vizsgálata gyakori témája a hagyományos módszereket alkalmazó irodalomtörténetnek és a posztmodern irodalomtudománynak egyaránt. Az értelmezésnek ugyanis hangsúlyos eleme a referencialitás problémaköre. Gondoljunk csak néhány olyan klasszikus irodalmi munkára, amely szerzője világát, életét, személyes élményeit és tapasztalatait foglalja össze, vagyis arról szól, amit az alkotó a legjobban ismer: a mindennapjairól. Ezek közé a művek közé tartozik – hogy csak néhányat említsek – például Thomas Mann A Buddenbrook ház, Klaus Mann Mefisztó. Egy karrier regénye, Márai Sándor Egy polgár vallomásai vagy Veres Péter Balogh család című könyve. Ezekben – számolva a fikcionalitással mint az irodalmi szövegek alkotásának velejárójával – szerzőjük „saját világát” fedezhetjük föl, számos önéletrajzi momentummal.
Pilinszky önéletrajzi írásai lírai vallomások, esszéjelleggel kifejtett, csodálatos prózanyelven megírt szövegek, amelyek költészetének megértését is segítik számunkra. Verseit, publicisztikáit, kritikáit, drámai műveit az elmúlt évtizedekben sorra kiadták, s ezek szövegvilágát és interpretációs lehetőségeit gazdagítja a most megjelent kötet. A személyesség jegyében készült és szinte zavarba ejtően őszinte, emiatt kétségtelenül hiteles följegyzéseiben írja magáról Pilinszky: „Születtem 1921. november 27-én, a Nyilas jegyében. Bal tenyeremről azt mondják, hogy kusza, erőtlen vonalaival egy tehetségtelen elmebeteg és egy alvajáró bűnöző tenyere lehetne. A jobb tenyerem vonalai viszont rendezettek, és a tehetség bizonyos ábráit mutatják. Dátumokra, helység- és személynevekre alig emlékszem gyerekkoromból, s a nem-tudásnak ezt a művészetét később, mai napig is megőriztem.”
