Sajtó alá rendezték Pilinszky János önéletrajzait

Pilinszky János Önéletrajzaim című kötete lírai vallomások, esszétöredékekben kifejtett reflexiók és lenyűgöző, magával ragadó prózanyelven megírt szövegek gyűjteménye. A töredékességében is egységes művé szerveződő könyv az alkotó költészetének értelmezését segítheti, ugyanakkor életrajzi és filológiai újdonságokat is tartalmaz.

Pilinszky János 1969-ben Fotó: Fortepan/Hunyadi József

Bende József, a Vigilia című folyóirat egyik szerkesztője segédkezett Pilinszky János Önéletrajzaim című kötetének megjelentetésében, amely egyrészt a száz éve született és negyven éve elhunyt költő hasonló címmel tervezett regényének már korábban megjelent részleteit, másrészt pedig az alkotó önéletrajzi munkájához készülő, közgyűjteményekben őrzött, illetve magántulajdonban fönnmaradt kéziratos hagyatékából való jegyzeteit, följegyzéseit, töredékeit, vázlatait tartalmazza.

Pilinszky már az 1960-as évek közepétől dolgozott egy önéletrajzi jellegű prózán, mégpedig akkoriban egy esszészerű önéletrajzban gondolkodott. Ahogy ő maga fogalmazta meg ezt egy interjúban 1969-ben: „Kicsit esszészerűen gondolnám, nem is annyira a történés szintjén, hanem esszészerűen. Egy élet esszéi, vagy valami ilyen címen.”

Fotó: Magvető Kiadó

A szépirodalmi szövegek önéletrajzi elemeinek vizsgálata gyakori témája a hagyományos módszereket alkalmazó irodalomtörténetnek és a posztmodern irodalomtudománynak egyaránt. Az értelmezésnek ugyanis hangsúlyos eleme a referencialitás problémaköre. Gondoljunk csak néhány olyan klasszikus irodalmi munkára, amely szerzője világát, életét, személyes élményeit és tapasztala­tait foglalja össze, vagyis arról szól, amit az alkotó a legjobban ismer: a mindennapjairól. Ezek közé a művek közé tartozik – hogy csak néhányat említsek – például Thomas Mann A Buddenbrook ház, Klaus Mann Mefisztó. Egy karrier regénye, Márai Sándor Egy polgár vallomásai vagy Veres Péter Balogh család című könyve. Ezekben – számolva a fikcionalitással mint az irodalmi szövegek alkotásának velejárójával – szerzőjük „saját világát” fedezhetjük föl, számos önéletrajzi momentummal.

Pilinszky önéletrajzi írásai lírai vallomások, esszéjelleggel kifejtett, csodálatos prózanyelven megírt szövegek, amelyek költészetének megértését is segítik számunkra. Verseit, publicisztikáit, kritikáit, drámai műveit az elmúlt évtizedekben sorra kiadták, s ezek szövegvilágát és interpretációs lehetőségeit gazdagítja a most megjelent kötet. A személyesség jegyében készült és szinte zavarba ejtően őszinte, emiatt kétségtelenül hiteles följegyzéseiben írja magáról Pilinszky: „Születtem 1921. november 27-én, a Nyilas jegyében. Bal tenyeremről azt mondják, hogy kusza, erőtlen vonalaival egy tehetségtelen elmebeteg és egy alvajáró bűnöző tenyere lehetne. A jobb tenyerem vonalai viszont rendezettek, és a tehetség bizonyos ábráit mutatják. Dátumokra, helység- és személynevekre alig emlékszem gyerekkoromból, s a nem-tudásnak ezt a művészetét később, mai napig is megőriztem.”

A következő sorok pedig akár ars poeticaként is olvashatók. „Egyedül a művészet emlékezik vissza olykor-olykor a gyerekkornak még a léttel folytatott monológjára, de a művész, éppúgy, mint a többi felnőtt, szintén kénytelen megérkezni az összefüggések, a dialógus másodvonalára, ahol az összefüggések felismerése, vagyis a mechanizmusok előtérbe jutása csak még fájdalmasabbá teszi a paradicsom elvesztését, azt, amikor összefüggések és vonatkozások helyett egyek voltunk.”

„Nagy dolog a gyerekkor” – fogalmazta meg ugyanezt a tartalmat pszichoanalitikus emlékezésprózájában, az Ikrek havában Radnóti Miklós. Ha túllépünk a személyiség- és fejlődéslélektani dimenziókon, beláthatjuk: a művészet és az alkotás teremtő folyamata végső soron a tét és következmények nélküli gyermekkor szabadságának érzését, illúzióját és élményét adja – az alkotónak és a befogadónak egyaránt.

A Pilinszky János önéletrajzi műveiből és kiadatlan szövegeiből most megjelent válogatás amellett, hogy számos életrajzi és filológiai újdonságot tartalmaz, emiatt az irodalmi kutatások számára is hasznos könyv, elsősorban olyan kötet, amely – a költő hihetetlenül érzékeny és vállaltan szubjektív reflexióin keresztül – segítheti önmagunk jobb megismerését.

Pilinszky János: Önéletrajzaim. Szöveggondozás, utószó, jegyzetek: Bende József. Budapest, Magvető Kiadó, 2021.

(A borítóképen Pilinszky János látható 1969-ben. Forrás: Fortepan/Hunyady József)