A következő sorok pedig akár ars poeticaként is olvashatók. „Egyedül a művészet emlékezik vissza olykor-olykor a gyerekkornak még a léttel folytatott monológjára, de a művész, éppúgy, mint a többi felnőtt, szintén kénytelen megérkezni az összefüggések, a dialógus másodvonalára, ahol az összefüggések felismerése, vagyis a mechanizmusok előtérbe jutása csak még fájdalmasabbá teszi a paradicsom elvesztését, azt, amikor összefüggések és vonatkozások helyett egyek voltunk.”
„Nagy dolog a gyerekkor” – fogalmazta meg ugyanezt a tartalmat pszichoanalitikus emlékezésprózájában, az Ikrek havában Radnóti Miklós. Ha túllépünk a személyiség- és fejlődéslélektani dimenziókon, beláthatjuk: a művészet és az alkotás teremtő folyamata végső soron a tét és következmények nélküli gyermekkor szabadságának érzését, illúzióját és élményét adja – az alkotónak és a befogadónak egyaránt.
A Pilinszky János önéletrajzi műveiből és kiadatlan szövegeiből most megjelent válogatás amellett, hogy számos életrajzi és filológiai újdonságot tartalmaz, emiatt az irodalmi kutatások számára is hasznos könyv, elsősorban olyan kötet, amely – a költő hihetetlenül érzékeny és vállaltan szubjektív reflexióin keresztül – segítheti önmagunk jobb megismerését.
Pilinszky János: Önéletrajzaim. Szöveggondozás, utószó, jegyzetek: Bende József. Budapest, Magvető Kiadó, 2021.
(A borítóképen Pilinszky János látható 1969-ben. Forrás: Fortepan/Hunyady József)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!