Ahol a férfi az férfi

A tavalyi kihagyás után újból tízezrek gyűltek össze az idei ősök napja alkalmából Bugacon, hogy együtt éltessék tovább a magyar nép ősiségét.

Ilyen fából faragták a keleti lovas nomád civilizációból érkező magyarokat. Hol van ma már ez a fizikai erő és kitartás, ez a lelki nagyság? Ilyen és ehhez hasonló kérdések motoszkálnak a fejemben, amikor helyet foglalok a nézőtéren, hogy rögtön választ is kapjak rájuk. Nem tagadom, élvezet volt kiszakadni, az egyre nagyobb mértéket öltő szivárványos, transzgender őrületből, amelyet minden platformon gátlástalanul nyomnak le az ember torkán, és belecsöppenni egy olyan világba, ahol a férfi az férfi, és nem is akármilyen. A lovasbirkózást figyelem, amely során a két ellenfél lóhátról próbál a másik közelébe férkőzni, hogy aztán egymás övét megragadva, a hatalmas állat testi erejét is felhasználva küzdjenek meg. 

A Lovas Betyár Közösség csapata  Fotó: Magyar Kökpár Szövetség

Ez már nem egyszerűen hagyományőrző bemutató, itt valóban felsejlik valami őseink erejéből. Itt és a kökpár elnevezésű közép-ázsiai lovasnomád sport során, amelyet mondanak buzkashinak vagy köbörének is. A török kökbürü egyébként kék bőrt jelent, amely utal arra, hogy eredetileg farkasbőrrel játszották, ma már a kecsketetem az elterjedt. Az Ősök Napján volt birka, majd kecske is, amelyet a két csapatnak lóhátról kell egymás „kapujába” juttatnia. Már az is bravúros, hogy a lóról a földig hajolva egy kézzel felhúzzák a harminc kilós dögöt, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy itt szemmel láthatóan sem magukat, sem a lovakat nem kímélik a csapattagok. Komoly fizikai küzdelem folyik, amely során megmutatkozik a nyers férfierő és az egykori harcos szellem egyaránt. 

De mi a helyzet a lelkiséggel? Nos, erre egy baleset adta meg a választ, amely lovasbirkózás közben történt és az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy nem lett nagyobb baj. A dulakodás közben a két ló szétugrott, mindkét versenyző leesett és meg is sérült. Az egyikük bokája többszörösére dagadt, később már rá sem tudott állni a lábára, mégsem ment kórházba, ahogyan a kint lévő mentősök javasolták. Mikor megkérdeztem, hogy miért nem, azt válaszolta; délután kökpár viadalon kell részt vennie, nem hagyja cserben a bajtársait. Ezt olyan magától értetődően mondta, mintha manapság is a világ legtermészetesebb dolga lenne. 

Valahogy így állhattak hozzá őseink is egymáshoz és a hazához évszázadokon keresztül. Nem véletlen, hogy történelmünk során számtalan olyan heroikus győzelmet arattunk, amely teljesen győzhetetlen helyzetből indult, mint a nándorfehérvári diadal is. Délután végignéztem, ahogy igen nagy fájdalmak közepette, segítséggel sikerült csak felhúzni a lábára a csizmát. Mindezek után pedig igazi, szervezett csapatmunkával hét egyre verték az ellenfelet. Számomra ez volt az idei Ősök Napja legfelemelőbb pillanata.