Nem tudjuk pontosan, mi vezetett tettéhez, talán nem tudta elviselni gyógyíthatatlan betegségét. Rajongóit sokkolta a hír, hiszen filmjei alapján egy mindig vidám, bolondos embernek ismerték. Az utolsó éveiben azonban súlyos depresszióval küszködött, emellett alkohol- és drogproblémái is voltak; nagyon gyorsan leromlott a szellemi teljesítménye.
Boncolása során kiderült, hogy ennek hátterében a Lewy-testes demencia állt, ami egy gyógyíthatatlan betegség. Robin's Wish címmel dokumentumfilm készült Tylor Norwood rendezésében, mely – részben ezekről a szomorú utolsó évekről szól – megmutatja a színész briliáns humorát és szeretetre méltó természetét is. Az archív felvételeken keresztül röviden áttekinti az életpályáját, az első stand up-os fellépéseitől kezdve az Aladdin Dzsinnjének fergeteges eredeti szinkronján át az Eszementek tévésorozatig.
Mivel most töltené be a hetvenedik évét, szemezgettünk életének epizódjai és filmjei között.
Robin Williams a Juilliardon tanult New Yorkban, ahol bekerülhetett John Houseman színészlegenda híres képzésére. Nem mindenki volt oda a nagy mókamesterért, egyik színésztanára például azt mondta neki, hogy szimpla stand-up comedyt művel, nem igazi színművészet. Tennesse Williams Az iguána éjszakája című regényének dramatizált változatában azonban olyan megkapó hitelességgel eljátszott egy idős embert – alig több mint húszévesen –, hogy kritikusait is meggyőzte. Maga Houseman tanácsolta neki azt, hogy járja inkább a saját útját, mert itt nem tudnak neki többet tanítani. Robin Williams meg is fogadta a tanácsot: 1976-ban, jóval a képzés befejezése előtt távozott a Juilliardról.
Sokan emlékszünk az Egy úr az űrből (1978–1982) című sci-fi komédiára. Ez hozta meg neki az országos hírnevet. Ő volt Mork, a földi, illetve az amerikai életre rácsodálkozó űrlény. A szerepet úgy kapta meg, hogy a meghallgatáson a feneke helyett a fejére ült le a székbe. Ez fontos mozzanat volt, mivel a helyzetkomikumok többek között arra épülnek a sorozatban, hogy Mork fordítva viseli a ruhákat, és az „ok”-t is „ko”-nak mondja.
A mozivásznon Barry Levinson műve, a Jó reggelt, Vietnam! (1987) hozta meg számára a nagy sikert.
Ebben egy rádióst játszik a vietnámi háború idején, akinek fel kell vidítania az élet és halál között lavírozó honfitársait. A film nemcsak azért emlékezetes, mert ebben is végig rögtönzéssel formálta karakterét, és hírességeket utánzott briliánsan, hanem mert egy mélyen emberi történet arról, hogyan kerül közel a kívülálló rádiós a háború igazi áldozataihoz, a vietnámiakhoz.
A Jó reggelt, Vietnam! után már szinte sorra jöttek a jobbnál jobb, drámai szerepek is: a Holt költők társaságáért és Terry Gilliam szürreális elemekkel tűzdelt filmjében, A halászkirály legendájában (1991) nyújtott játékáért szintén Oscar-díjra jelölték. Miután a Good Will Huntingért (1997) végre megkapta az aranyszobrot.
Egy igen vicces történetet éppen a Good Will Hunting forgatásán esett meg. A terapeuta (Robin Williams) eredetileg nem beszélt volna ennyit gyakran szellentő feleségéről. Mrs. Maguire az eredeti verzióban „csak” akkor szellentett, ha ideges volt – a többit már Robin Williams költötte hozzá a forgatáson, és Mtatt Damon ezen könnyezve nevetett. Ez átragadt az operatőrre is, aki annyira felnevetett, hogy beremegtette a kamerát, ahogy az látszik is a filmben. Az őszinte, spontán jelenet Robin Williams bravúrjának köszönhetően voltaképpen tökéletesen illett a filmbe, végül a rendező úgy döntött, hogy megtartja
Robin Williams fénykora az 1980-es évek második felétől nagyjából a 2000-es évek végéig, betegségének elhatalmasodásáig tartott, tipikus vígjátékokban, drámákban és még thrillerekben is láthattuk őt ebben a korszakban.
– Úgy vélem, a legszomorúbb emberek dolgoznak mindig a legkeményebben azon, hogy társaikat boldoggá tegyék, mert tisztában vannak vele, hogy milyen abszolút haszontalannak érezni magukat, és nem akarják, hogy más ilyen helyzetbe kerüljön – mondta egyszer Robin Williams.
Sokunkat boldoggá tett filmjeivel. Tehetsége, embersége megkérdőjelezhetetlen.
