Virtuózok határtalanul

– Úgy gondolom, hogy egy hegedűverseny nagyon jó bemutatkozási és kiugrási lehetőség a fiatal tehetségeknek – mondta Ökrös Attila Junior Lyra díjas hegedűművész, a Határon innen és túl I. Kárpát-medencei Nemzetközi Tehetségkutató Hegedűverseny alapítója, akivel a versenyen és a szeptember 4-i gálaesten kívül tanulmányokról, mesterekről, valamint tanításról is beszélgettünk. Továbbá azt is elárulta, hogy milyen jó tanáccsal látná el a versenyzőket a döntő előtt.

2021.08.16. Budapest Ökrös Attila hegedűművész Magyar Nemzet Éberling András Fotó: Andras Eberling

– A „Határon innen és túl” I. Kárpát-medencei Nemzetközi Tehetségkutató Hegedűverseny alapítójaként mit gondol, miért fontos egy ilyen verseny a fiatal művészek pályáján?
– Úgy gondolom, hogy egy hegedűverseny nagyon jó bemutatkozási és kiugrási lehetőség a fiatal tehetségeknek. Ráadásul azt tapasztalatom, hogy egy versenyre sokkal jobban felkészülnek, mint egy hegedűvizsgára vagy koncertre, már csak amiatt is, mert egy versenyanyag nagyobb repertoárt ölel fel.

– A hegedűverseny fővédnöke Varga Judit igazságügyi miniszter. Miért őt kérte fel erre a feladatra?
– Tudtam, hogy miniszter asszony hegedűsként kezdte a pályáját, sőt a mai napig hobbi szinten hegedül. Így kézenfekvő volt számomra, hogy őt kérem fel fővédnöknek. Boldog voltam, amikor elfogadta a felkérésemet. Továbbá hálával tartozunk még Kásler Miklósnak és az Emberi Erőforrások Minisztériumának, hogy anyagi támogatást nyújtottak a verseny megszervezéséhez és lebonyolításhoz.

– Tizennyolc és huszonnyolc év közötti magyar hegedűművészek jelentkezhettek a versenyre. Felvázolná a döntőig vezető utat?
– A gálaestre, vagyis magára a döntőre a neves művészekből álló szakmai zsűri – Alexander Markov, Balázs János, Roman Kim – online előválogatón juttatta tovább a jelentkezőket. Így a szeptember 4-i döntőn négy versenyző méreti meg magát a Benczúr Házban. Az első három helyezett pénzjutalomban részesül, illetve lesznek különdíjak is. Később pedig – lehetőségeinkhez képest – koncertfellépési lehetőséget is szeretnénk adni a díjazottaknak.

– Milyen műveket adnak elő a versenyzők?
– A zsűri által kiválasztott repertoár­ból mind a négy döntősnek két szabadon választott művet kell előadnia: egy magyar vonatkozású darabot és egy másik, szabadon választott művet a nemzetközi romantikus hegedű repertoárból. A kitétel, hogy a két műnek különböző karakterűnek kell lennie. A művek egyedi kíséreteit pedig Szüts Apor zeneszerző dolgozta át egy speciális formációra, ami nem más, mint a Virtuózok Kamaraegyüttes. A döntőben őket hallhatjuk majd kísérőzenekarként.

– A nemzetközi zsűri milyen szempontrendszer alapján választja ki a verseny díjazottjait?
– A tanítványaimnak mindig azt szoktam mondani, hogy egy jó hegedűst alapvetően három dolog határoz meg: a szép hang, a tiszta intonáció és a pontos ritmus. Természetesen ezeken felül szükség van arra a bizonyos pluszra, ami képes transzcendens módon megérinteni a közönséget. Nekünk, klasszikus zenét játszó művészeknek kissé nehéz a dolgunk, hiszen egy megírt, kész művet kell megszólaltatnunk, ami akkor válik igazán személyessé, ha az előadó képes belekomponálni a saját lelkét a darabba. Ezáltal játéka azt a hatást kelti, mintha improvizálna, vagyis mintha a zenei anyag éppen akkor és ott születne meg. Akik képesek erre, azok igazán figyelemre méltó zenészek.

– Milyen jó tanáccsal látná el a versenyzőket a döntő előtt?
– Az egyik brüsszeli tanárom azt mondta: Tanulj meg mindent, aztán felejts el mindent! Úgy gondolom, hogy amikor egy művész kilép a színpadra, hátra kell hagynia mindazt, ami a felkészülés során felhalmozódott benne. Emellett fontos, hogy higgadt maradjon, s ha netalán elvét egy vagy több hangot, ne omoljon össze, hanem adja át magát a zenének.

– Hegedűművészi pályáját ­illetően mik a tervei?
– Egy teljesen új, egyedülálló zenei projektet, formációt szeretnék létrehozni, de egyelőre nem árulhatok el róla többet. A részletekről hamarosan tájékozódhat a közönség.

(A borítókép Éberling András fotója)