Jan Bortkiewicz a hatvanas évek közepén kezdett fotózással foglalkozni, eleinte a wrocławi tárcaközi fényképészeti osztályon dolgozott, majd a hetvenes évek elejétől, több mint két évtizeden keresztül az Odra című havilap fotóriportere volt, közben a Wrocławi Állami Képzőművészeti Főiskolán fényképészetet oktatott, míg munkát nem vállalt külföldön, a nyugat-németországi Studio 4 Iserlohnban és a Janus Screen Studio-ban, New Yorkban. Volt a wrocławi Galeria N művészeti vezetője, a művészeti fotózás előadója a wrocławi PHO-BOS-ban. 1996 óta a wrocławi Alsó-sziléziai Fotográfiai Központ Kulturális és Művészeti Központ Galériájának a művészeti vezetője.
A Kolta Galériában bemutatott anyagról így ír: „A Játék vörösben című sorozatot 1973-ban készítettem el. Azóta eltelt 48 év. Az elkészítéshez a legfőbb inspirációt Maria Rzepińska A szín története az európai festészetben című munkája jelentette, de a legfőbb motor, katalizátor az volt, hogy részt akartam venni az akkori idők legrangosabb lengyel fotóművészeti pályázatán, az Arany Borostyánon. Az összeállítás 28 fekete-fehér képből állt, amelyeket bizonyos helyeken vörös festékkel borítottam. Mindig is tudatában voltam annak, hogy nem egy normális, szabad és demokratikus országban élek. Tudtam, hogy nem annyira az érdekcsoportok a legfontosabbak, hanem az erős megállapodások. Mindazonáltal nem gondoltam volna, hogy a munkáimat politikai okokból kihajítják a pályázatról. A nem hivatalos információk alapján, amelyek eljutottak hozzám, arra következtettem, hogy nagy gondjaim lesznek a további utamon, s nem csak a művészeti életben.
Teltek az évek, Lengyelországban egyre növekedett a társadalmi elégedetlenség. Elérkezett 1980 augusztusa. Nem sikerült a Játék vörösben hivatalos bemutatása, amelyet a Wrocławi Műszaki Egyetem klubjának igazgatója vállalt. A klub következő vezetősége szintén megtiltotta a ciklus kiállítását. 1989 után megmutattam a munkákat a kivételes és hozzáértő fotográfusnak, Adam Sobotának, de ő nem mutatott semmi érdeklődést.
Elteltek a 80-as évek, leomlott a berlini fal. Más katonai szövetségbe tartozunk. Lengyelország az Európai Unió tagja, egy szabad és demokratikus országban élünk. De a vörös szín nem apadt el, egyre többször találkozunk vele.
Ez a spektrum hetedik színe, mindig ez volt a legfontosabb. Az összes szín legjava. Az őskorban azokat az eszközöket, amelyeket meg akartak személyesíteni, vörösre festették. Az ókori Kínában talizmánként használták a vörös szalagokat. A győztes római parancsnokokat azzal tüntették ki, hogy vörösre festették az arcukat.
A vörös a lüktető vér, a tűz, az aktivitás, a szenvedély, Krisztus sebeinek és szenvedésének színe. A forró és élénk érzések szimbóluma. Az indiai istenanya… A leggyorsabban ezt veszik észre a csecsemők. Hatással van a tudatalattira. Tolakodó módon felhasználják a tervbe vett cél eléréséhez a propagandában és a reklámterrorban.
Ugyanakkor a templomi oltárokon lévő olajlámpákban egyre halványabban pislákol.”
(A borítókép forrása: Muzeum Sportu i Tursytyki)
