A következőkben néhány véleményt olvashatnak a kötetből, végül pedig rövid részletet az egyik novellából.
„Lírai nyelven megszólaló, láttató próza, rabul ejtően plasztikus leírások: szépírói teljesítmény.” (Helfrich Judit szerkesztő)
„Szerelmek, anyák, apák és fiúk, és a történelem. Az életünk – közelről.” (Juhász Anna irodalmár)
„Manírok nélküli szépirodalom. Letisztult gondolatok, letisztult stílus.” (Köbli Norbert forgatókönyvíró)
„Ez a művészet lényege: úgy lenni jelen a valóságos dolgok között, és úgy beszélni róluk, hogy az összetéveszthetetlen legyen más hangokkal.” (Farkas Wellmann Endre költő)
„Önreflexív őszinteség. Ákos szövegeiben a személyesség létkérdés. Olvasás közben az az érzésünk támad, hogy amit elmond, azzal valójában tartozik.” (Vecsei H. Miklós színművész)
Részlet a könyvből:
„Megadóan tűrte, hogy a nap égesse a testét, annyit mosolygott és csókolt, hogy belefáradtak az arcizmai, mert egyetlen percre sem felejtette el, hogy néhány év vagy évtized múlva ő lesz a következő, akinek mennie kell, bár most még ő áll a kormánykeréknél, a fény vakít és ölel, és a minden irányból rátörő szépség szinte befogadhatatlan. Egyszerre nyugtalanító és biztonságot adó gondolat volt ez, mint amikor az apjával birkózott gyerekkorában, és oroszlánkölyökként kipróbálhatta az erejét. Tudta, hogy nem győzhet, végül az a két erős kar mégis őt emelte a magasba. Szembesülni az érthetetlen, meg nem szolgált kegyelemmel: ezt nem lehet megúszni senkinek, aki él.”
Borítókép: Nagy Zoltán/Metropol
