„Akt in Landschaft – olvashatjuk számos német expresszionista festő képei alatt a címet. Tóth Angelika festményeit nézve gyakran ez a képzettársítás jut eszembe, nem csak a képek expresszív karaktere miatt” – ajánlja a tárlatot Rónai Balázs Zoltán költő, az Országút honlapján.
Mint a folytatásban írja: „A német festészetnek erre a korszakára jellemző az emberalakok zsánerszerű elhelyezése természeti környezetben, a látványból kiinduló vizuális-érzéki megjelenítés, erős színekkel és határozott fény-árnyék kontrasztokkal. Angelika számos képén hasonlóan fontos a színek intenzitása és az ezzel kapcsolatos érzéki élmény visszaadása a vásznon. A művész képei szorosan kötődnek a festészeti tradícióhoz; a festésmodor, az anyaghasználat tekintetében ez különösen igaz. Ecsetkezelése laza, nagyvonalú, és a színeknek, a festékeknek, magának a festésnek szenvedélyes szeretete érződik rajtuk. Többek között ez adja képeinek frissességét és dinamikáját.”
Rónai Balázs Zoltán szerint Tóth Angelika festői gondolkodásmódjának a monumentalitás lehet a kulcsszava, ami még kis méretű akvarelljein és grafikáin is tetten érhető. Képei látásmódjukban nagy formátumúak.
Ha néhány száz évvel ezelőtt él, minden bizonnyal freskófestőként foglalkoztatják egyházi és világi megrendelők, nagy méretű kartonokat készít, fél életét állványokon fekve tölti.
Mivel Angelika a XX. század utolsó harmadának kelet-európai szülötte, ezért táblaképekben, vásznakban gondolkodik – fűzi hozzá a szerző, aki elhelyezi a művészt a magyar művészettörténetben:
„A magyar festészet történetében állítólag Rippl-Rónai kedvelte különösen az »egy ülésre« festést, az egy lendülettel megfestett képet. Ez a módszer óriási összpontosítást kíván az alkotótól, az összefogottságnak és az egészben látásnak nagyon magas fokot kell elérnie. Ez az intenzitás természetesen sajátos feszültséget kölcsönöz az így megfestett képnek, amely valamiképpen Angelika minden munkájának sajátja. Jelenvaló-ság.”
„A kiállítás rajzain erős fényben, nyári napfényben láthatunk embercsoportokat, legtöbbször gyerekeket, akik nagyon elmélyülten tevékenykednek vagy éppen mozdulatlanul szemlélődnek. Többféle technikával megfestett jelenetek, amelyek mind 2021-ben készültek. A lényeg itt is az intenzitás és az átélt pillanat megfoghatatlan varázsának megfestése – hogy milyen fokon átélhetően, annak megválaszolását bízzuk a nézőre és saját megélt élményeire, amelyek a műhöz való kapcsolódási pontjait adják: csalódás bizonyosan nem éri majd” – fogalmaz Rónai Balázs Zoltán.
Tóth Angelika 2000–2004 között a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakán tanult, majd 2004-től 2009-ig a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakos hallgatója volt, közben 2008-ban Erasmus ösztöndíjjal a Milano – Accademia di Belle Arti di Brera-ben képezhette magát.
„Festészetem alapjaiban expresszív, hangulatokat ragad meg, és az északi ember individualizmusa áll közel hozzám, művészeti filozófiámhoz – a megfigyelő, töprengő ember szemlélete, hogy a részletekben lássa meg az egészet, s így a hangulat érzékeltetésére kerüljön a súlypont. A skandináv népek ősgermán öröksége a kifejlett individualizmus. A közösségi eszméket háttérbe szorítja a légy önmagad gondolata. Az északi magány kívülről az unalom otthona, benne élve az állandóság biztonsága. Erőteljes individualizmus, a magány magyarázata. Ez a magány mentes minden romantikától, nem vár feloldásra – alapélményről van szó. A magány létélmény. Az északi ember (is) tudja, hogy nincs valódi közösség, mindig egyedül vagyunk. Ez a szélsőséges individualizmus nem fogadja el a készen kapott gondolatokat és eszméket. Magányában maga alkot magának világot, ez életfeladata. Az északiak a magánéletben keresik önmagukat, ott józanok és aprólékosak. A „skandináv magány”, mint életlehetőség, életút… amikor úgy tűnik társra talált… a magány sok esetben akkor teljesedik ki igazán, ha az ember társra talál. A kultúrák feletti örök érvényű férfi–nő kapcsolat történései, a férfi–nő kapcsolatról összrezgései, a dolgok múlandóságával az egyik kardinális téma festészetemben. Férfi és nő, ugyanazon faj kettős biológiai variációja egymásra van utalva. Azonosság és gyökeres különbözőség, vágyakozás és taszítás, a veled nem tudok, nélküled nem bírok története. A természet rendjébe tartozó férfi számára a nőben van valami magasabb rendű, természetfeletti vonás, ami megfejthetetlen a számára. A nő titokzatos lény. Az északi ember individualizmusa…” – írja magáról honlapján.
