Örök értékek a mulandók helyett

A tavalyi nagy sikerű, Standby című kiállítás szervezői most Túl… címmel rendeztek szabadtéri tárlatot a Kodály köröndön. A cím a pandémiából való kilábalásunkra, a reményteli jövőnkre utal. Hogy mi alapján válogatta össze a festményeket, arról kérdeztük Sturcz János művészettörténészt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészettörténeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárát.

Fotó: Bach Máté

– avatott be a művészettörténész. – Ma is a legmagasabb árat, az 1968 körül indult „neoavantgárd” nemzedék műveiért adnak, miközben számos, saját útját járó, nem kevésbé értékes művész életműve elsikkad vagy szándékosan elhallgatják, s ez történelemhamisításhoz vezethet.
Az említett elkallódással kapcsolatban Sturcz János kifejtette: a magyar képzőművészeti élet rendszerszerű hibáját mi sem jelzi jobban, mint hogy nagy eredmény, ha a nagy elánnal indult kiváló fiatal tehetségek negyvenéves korukra meg tudják őrizni színvonalukat, s –  anyagi megfontolásból – nem ismétlik vagy termelik túl önmagukat egyre gyengébb szinten.
Rögtönzött tárlatvezetésén a művészettörténész Barakonyi Zsombor nyitóképéről elmondta: a felszabadulás élményét hordozza, amit mindannyian érezhetünk a pandémia után. A témák csoportosításáról szólva rámutatott azokra az alkotásokra, amelyeken az emberi kapcsolatok, a gyermek, a család, fogódzóként jelenik meg. Mint fogalmazott: másik fogódzó a természet, ahová  Révész Anna Psziché című képe vezet át.
– Szurcsik Józsefnél a tájkép mellett megjelenik egy újabb fogódzó, a hagyomány – álltunk meg a festőművész munkájánál, amit a csendéletek, a pandémia után újra élvezhető földi örömök – mint profánabb kapaszkodók – kifejezői követnek, például Patrick Tayler Rigó Jancsi és neje című alkotása.
Sturcz János rámutatott: a humor, az irónia is fontos erőforrás, ezt használja mások mellett Jovián György is.
A kiállítás végén a címben (Túl…) szereplő három pont által sugallt örök értékeket, a fizikai világon túli perspektívát felvető, metafizikus vagy szakrális szimbólumokat hordozó műalkotások kaptak helyet. A kiállítást záró Mayer Éva munkán a póznával feltámasztott, fényben úszó templom egyszerre sugallja a kereszténység európai megrendülését és felemelkedését.
 

– De benne van a remény, hogy az emberiség tanul a pandémiából, próbál örök értékekbe kapaszkodni az illúziók és a már megszokott, kényelmes önpusztítás helyett – zárta ismertetőjét Sturcz János.

(A borítókép Bach Máté felvétele)