A Királyfeszt célja, hogy újra visszahozza a köztudatba a Királydomb történelmi jelentőségét, ahol az ősök az ország sorsáról döntöttek. Erről a helyről vonultak hadba a magyar vitézek, itt választották királlyá Mátyást, és itt mondta ki az ország, hogy soha többé nem akar idegen uralkodót látni a magyar trónon. Pál István Szalonna úgy véli, az ilyen és ehhez hasonló helyeken az ember megérzi a mély tartalmat.
A Kárpát-medence számos pontján találkozott már olyan rendezvénnyel, amely az adott helyhez kapcsolódó történelmi elemekből táplálkozik. Úgy véli, egy ilyen típusú fesztivál segíthet az embereknek kapcsolódni a múlthoz.
A lapunknak adott korábbi interjúban is kifejezte örömét, hogy egyre több ember fordul a magyar, illetve a Kárpát-medencében jelen lévő hagyományokhoz. Negyven-ötven esztendeje a táncházakban, ma már egyre több művészeti iskolában is lehet találkozni a népzene- és néptáncoktatással, és az érdeklődők száma egyre nő. Mint mondja, ma már újra számtalan hiteles tolmácsolója van a népművészetnek. – Jó látni, hogy van igény rá. Nemrég próbáltam egy cimbalmost keresni egy szeptemberi fellépéshez, de nem találtam, senki nem ért rá. Örömmel tudatosítottam magamban, hogy muzsikálnak a zenészek – meséli.
Pál István Szalonnát arról is kérdeztük, hogy a rákosmezei események időszakában hogyan alakultak a népzenei motívumok, hogyan változott a magyar népdalkincs. Elmondása szerint a bő ezer esztendő alatt a magyar népzenében minden egyes történelmi kor lenyomata megmaradt: meg lehet találni akár a barokk, a reneszánsz vagy a középkor motivikájának, a bourdon hangszerek korának az elemeit mind a zenében, a táncban, mind pedig a népművészet motívumkincsében és az építészeti ornamentikában.
– A Dürer-metszeteken látni, hogy a német parasztok a karjuk alatt forgatják a párjukat, ez a motívum a mai napig megvan Vajdaszentiványban, miközben Németországban már rég elfeledték. A reneszánsz elemeit meg lehet találni a Sóvidéken, a barokkét Kalotaszegen, a régebbi időkből származókat pedig felfedezhetjük a csángók körtáncaiban és lánctáncaiban – mondja.
A reneszánsz nyitás Mátyás korában rengeteg mestert és művészt hozott hazánkba Itáliából. Újszerű zenei stílus érkezett Nyugatról, a mi muzsikusaink ezt is megtanulták, és elterjesztették a Kárpát-medencében. Pál István Szalonna szerint ebben a korban is virágzott a népzene, és nem volt élesen különválasztható az udvari muzsikától, hiszen az a falvak, a tanyák világába is begyűrűzött az énekmondók által, akik lanttal, kobozzal járták a vásárokat és mulatságokat ugyanúgy, ahogy a nemesi udvarokat. Ami azonban mindig elkülönült egymástól, az a szakrális zene és az adott kor „popzenéje”, vagyis a vigasságok muzsikája.
(A borítókép Kurucz Árpád felvétele)
