Hamvas Endre (1890–1970) – derül ki a kötetből – kilencgyermekes családból származott. Teológiai tanulmányait többek között a bécsi egyetemen végezte. A második világháború idején budapesti érseki helynök volt. 1944 márciusában foglalta el Szeged városában a csanádi püspöki széket. A kommunista rezsim az 1950-es évek elejére megtört emberré tette. 1951 májusa és augusztusa között azonban a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós perben őt is gyanúba keverték és házi őrizetbe helyezték.
A sztálini mintájú diktatúra terrorgépezte fenyegetésekkel és zsarolással megtörte a csanádi püspököt, akitől „nyilvános bűnbánatot” is kikényszerítettek.
1951 júniusában kelt nyílt levelében a következőket volt kénytelen írni a miniszterelnöknek: „A jövőben békésen és lojálisan igyekszem együttműködni, és a kormánnyal szemben elkövetett hibákat jóvátenni.”
Hamvas 1944-ben határozottan föllépett a zsidók deportálása, majd a második világháború után a németek kitelepítése ellen, de a Felvidékről elűzött és egyházmegyéje területére került magyarok lelkipásztori ellátásáról is gondoskodott. Az egyházat ért kommunista támadások idején kiállt a meghurcolt papok mellett és mindvégig bátran támogatta Mindszenty József törekvéseit. Ezt a hercegprímás azzal ismerte el, hogy 1946 szeptemberében – az egyházmegyét megszervező Szent Gellért halálának kilencszázadik évfordulóján – „kora Gellért püspökének” nevezte.
Hamvas az 1956-os forradalom kitörése után, 1956. október 25-én körlevelet fogalmazott. Kérte papjait, hogy
ezekben a mozgalmas napokban szeretettel és nyomatékkal óvják a híveket minden erőszakos lépéstől és rendzavarástól.
A diktatúra által megnyomorított ember eltorzított, gyanakvó és rettegő gondolkodásmódjára jellemző, hogy Hamvas püspök a körlevél utolsó szavainak a következőket szánta: „Őszinte szimpátiával fogadtuk az ifjúság lelkes megmozdulását és bízunk jogos kívánságaik békés megvalósulásában.” Ezzel a mondattal nyilván a szegedi egyetemisták mozgalmára, s az első autonóm magyar felsőoktatási hallgatói érdekképviseleti szervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) tevékenységére utalt, amelyet a forradalmat kirobbantó első szikrának tarthatunk. Ezt az utolsó mondatot azonban az öncenzúra és a megfélemlítettség egyértelmű megnyilvánulásaként a püspök kihúzta fogalmazványáról.
