Szinte közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc indítószikrája a szegedi egyetem bölcsészkarának Ady téri épülete Auditórium Maximumában robbant ki, amikor is 1956. október 16-án létrejött az első autonóm hallgatói szervezet, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ). A MEFESZ 1956. október 16-i és október 20-i nagygyűlésén a diákjóléti, hallgatói, tanulmányi és szociális követelések mellett bizonyos politikai kérdések is megfogalmazódtak. Így például a Nagy Imre vezette irányvonal rehabilitálásának és a politikai életbe való visszatérésének igénye, sőt a megszálló szovjet csapatok távozásának követelése is fölmerült. Ezek után a szegedi MEFESZ küldöttségeket menesztett az ország felsőoktatási intézményeibe, így a budapesti műegyetemre is, amelynek október 22-i hallgatói gyűlése közvetlenül hozzájárult a forradalom másnapi kitöréséhez.
A Szegedi Tudományegyetem polgárai büszkék erre a hagyományra, s a Tisza-parti város egyeteme pedagógusképző karának tanszékvezető docense, Jancsák Csaba immár évtizedek óta kutatja a MEFESZ történetét, s egyébként tágabb értelemben és kutatási körben, interdiszciplináris szemlélettel (történeti és szociológiai módszerekkel) vizsgálja az elmúlt évszázad szegedi hallgatói mozgalmainak múltját. Részben az ő kutatásainak folytatása jegyében s azok kiegészítésének és újragondolásának a szellemében jelent meg Haág Zalán István Ifjúsági mozgalmak a szegedi felsőoktatásban az 1956-os forradalom előtt, alatt, után című könyve, a hódmezővásárhelyi Emlékpont gondozásában, az Emlékpont Könyvek sorozat tizenötödik darabjaként.
Az újságíróként is ismert, korábban a Magyar Nemzet szegedi tudósítójaként tevékenykedő történész-politológus szerző, a szegedi egyetem mesteroktatója minden korábbinál szélesebb körű anyaggyűjtésbe kezdett, s elsősorban a forradalom leverését követő egyetemi megtorlások témakörében ért el a korábbi tudásunkat meghaladó új kutatási eredményeket. Korabeli hírlapi tudósítások, valamint egyetemi és állami levéltári dokumentumok mellett kéziratos magánhagyatékokat és személyes visszaemlékezéseket is (már publikált anyagokat és saját maga által készített interjúkat egyaránt) fölhasznált forrásként könyve megírásakor.
