– fogalmazott Kondor-Szilágyi Mária, megjegyezve: annyira hatalmas az életmű, hogy szinte képtelenség egyetlen kiállításon bemutatni.
A folytatásban a hetvenes évekbeli litográfiái bizonyítják, miként értelmezte át az akkor uralkodó pop-artot. – Nem olajjal és nem hatalmas méretben, hanem grafikai lapokon alkotott, a műfajra jellemző témaválasztásban és grafikai képkivágásban – mondta a Műcsarnok vezető kurátora, kifejtve: szintén litográfiákon megannyi kezet, azok részleteit dolgozta fel, vagy éppen egy házaspár testrészeit.
– A házastársak visszatérő témaként szerepelnek munkáin. Például a hátakat bemutató portrésorozatának szintén jellemző részét alkotják a házaspármunkák. Vagy a saját esküvőjéről készített mű, ahol feleségével egymás kezét fogják, s ő a kezeket rajzolta meg – mutatott rá Kondor-Szilágyi Mária. – Baranyay András úgy tekintett a kezekre, főleg a sajátjára, mint olyan testrészre, amit mindenki ugyanolyannak lát, mert, mint mondta: ha tükörbe néz, nem ugyanazt az arcot látja.
Kiemelkedően fontosak az életműben az önarcképek, amelyekből időrendben válogattak a kurátorok.
– Mint a videóinterjúkban is hallható, pályatársai elmondják: nem sorozatok ezek, hanem variációk – hívta fel a figyelmet a kurátor, megemlítve azokat, amelyeken különféle alvó pózokban ábrázolja önmagát a művész.
Nem kevésbé sajátosak az Önarckép Jane Morrisszal sorozat darabjai. Jane Morris a századforduló világhíres angol modellje volt, akinek szépségét számos műalkotás őrzi, élete olyannyira hasonlított Eliza Doolittle-ére, hogy a Pygmalion női karakterét róla mintázta G. B. Show. A Műcsarnokban megnézhetjük Baranyay András Önarckép Jane Morrisszal című animációs filmjét.
A hetvenes évek emlékezetes performanszának számít a balatonboglári kézfogásos akció. Ebből akkor született egy fotósorozat, amiből 2004-ben litográfiát készített Baranyay.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!