Engedelmükkel, megosztom önökkel laikus véleményemet Baranyay Andrásról: számomra ő maga a kreativitás. Alkotásai – amúgy a korra jellemző módon – a kísérletezésről, szellemességről, a határok örökös feszegetéséről tanúskodnak, amennyiben nála a portré jelenthetett kézportrét, netán pulóverportrét, esetleg hátportrét. Így leírva tűnhet mindez meglehetősen öncélúnak, azonban, higgyék el, semmiféle köldöknézegetés nem jellemzi az alkotót. Annál inkább a műfajok, technikák közti szabad barangolás, mert Baranyay egyszerre volt festő, grafikus, fotográfus, pontosabban mindezen tevékenységek együtteséből nőtt ki művészete.
Kishonthy Zsolt művészettörténész, a MissionArt Galéria alapítója, a kiállítás társkurátora elárulta, hogy körülbelül három évvel ezelőtt vette át a galéria a művész özvegyétől a hatalmas életmű-hagyatékot.
Ugyan nagyszámú műalkotást őriz a Ludwig Múzeum, a Nemzeti Galéria és a Petőfi Irodalmi Múzeum egyaránt, ám még így is ezres nagyságrendben maradtak a művész otthonában, az özvegyénél művek, amelyekből hétszáz egyedi alkotásnak tekinthető.
– Baranyay András munkáit a nyolcvanas évektől állítottam ki, s a kilencvenesektől kezdve, már magángaleristaként árultam is – tette hozzá Kishonthy Zsolt, aki bevallotta: nagyon szerette az alkotót, csakúgy, mint mindenki.
– Kivétel nélkül mindenki szerette, ráadásul elismerték művészetét
– erősítette meg Kondor-Szilágyi Mária, a Műcsarnok vezető kurátora, hivatkozva arra a közel kétórás interjúfilmre, amelyben kilenc kortársa, pályatársa emlékszik Baranyay Andrásra. A film természetesen megtekinthető a Műcsarnokban.
– Titokzatossága a most kiállított alkotásain is tetten érthető, ez az, ami művészetének egyik lényege – mutatott rá Kishonthy Zsolt, majd szólt a katalógusról. A 304 oldalas kiadvány bemutatja, mennyire sok publikáció jelent meg a művészről, mennyire elismert volt már a maga korában. A katalógus egyébként a hagyaték teljes egészét, mind a 690 képet bemutatja.
Kondor-Szilágyi Mária a falra került művek kiválasztásáról elmondta: két szempont vezette a kurátorokat, egyrészt az, hogy a gazdag anyagot időrendbe sorakoztassák, ugyanakkor az, hogy az alkotások tematikus rendben kerüljenek a nézők elé.
Ezek mellett megtekinthetünk dokumentumokat, vázlatokat, fotókat, sőt az alkotó fényképezőgépét. Ez igazi kuriózum, lévén harmonikás, síkfilmes masina. E relikviákkal igyekeznek árnyalni a kurátorok a művészről kialakult képet.
A tárlat Baranyay András legkorábbi, főiskolás korában készült alkotásaival indul, amiket Bernáth Aurél tanítványként alkotott.
– Már itt megmutatkoznak alaptémái, amelyek végigkísérték életútját: a csendéletek, a portrék, az önarcképek és a kezek