A magyar könnyűzenei élet a nyugati piac meghódításában a lengyelekkel állt versenyben, de a hetvenes évek közepén mögöttük kicsit elmaradt. Északi barátainktól a hetvenes években néhányan a populáris zenei szcéna képviselői közül már nyugodtan vehettek rendszeresen retúrjegyet az Egyesült Államokba, akár egy teljes esztendőt is eltölthettek ott, nem esett bántódásuk. Nálunk az LGT jutott el a tengerentúlra, de az ismert körülmények – Barta Tamás, majd Laux József disszidálása 1974-ben és 1976-ban – nagyban közrejátszottak abban, hogy a magyar pártállami kultúrpolitika egy időre jegelje az efféle ambíciókat. Mindezek ellenére Pentz Zsolt, az NKI könnyűzenei osztályvezetője a Kulturális Minisztériumnak írt jelentésében megfontolandónak nevezte a lengyel vállalkozás végrehajtását a magyarok számára is, ám ezt a gondolatot a felettes kormányzati szervek lesöpörték az asztalról. Előre sejtve ennek a felvetésnek a kudarcát – egy interjúban több évtized távlatából ő is úgy gondolta, hogy ennek semmi realitásalapja nem volt –, mintegy kárpótlandó a hazai muzsikusokat, ugyanebben az 1976-os beszámolóban az osztályvezető megemlítette a varsói dzsesszfesztivált, ahonnan több lengyel zenésszel és együttessel egyeztetett időpontot magyarországi fellépésekre.
Az Interkoncert ugyanakkor megmaradt a vasfüggönytől keletre lévő országok fő ellátójának, és ezzel együtt a magyar vendéglátóipari zenészek is élénk forgalmat bonyolítottak le a térségben, ahol az NKI-alkalmazottak félévente gondosan ellenőrizték munkásságukat. Horváth József, a monopolcég igazgatójának állítása szerint 1974 óta évente két-három olyan játszási helyszínt is találtak körútjaik során, amelyeket alkalmatlannak minősítettek „a magyar kultúra terjesztésére”. A kétes hírű lokálok helyett ezért igyekeztek inkább a szállodákban elhelyezni minél több magyar vendéglátós muzsikust. Ezzel párhuzamosan a szocialista országba irányuló exportot megduplázták, 1973-ban még csak 8,4, 1976-ban már 17,1 százalék volt a baráti államok aránya a magyar vendéglátóipari élőzene exportjában. Ahhoz pedig, hogy minél nagyobb hatékonysággal tudják kiajánlani a magyar zenészeket, még 1975-ben megalapították az NKI önálló vendéglátóipari csoportját.
Lengyelországban az élvonalbeli magyar pop-rock zenészek is megtalálták a számításaikat, ebben a baráti országban szinte minden fontos magyar zenekart felléptettek ekkoriban.