időjárás 4°C Virgil 2021. November 27.
logo
Kovács Ákos novelláinak világa kicsit sem idilli

Megúszhatatlan emlékeink

B. Orbán Emese
2021.10.19. 07:08 2021.10.19. 09:54
Megúszhatatlan emlékeink

Az MCC Press gondozásában megjelent Kovács Ákos hetedik kötete, két évtized válogatott novelláival és elbeszéléseivel. Az írások az elkerülhetetlen rossz beteljesüléséről, majd emlékké halványulásáról mesélnek.

Ha jól számolom, az Ezt nem lehet megúszni, húsz év válogatott novelláit és elbeszéléseit tartalmazó könyv Kovács Ákos hetedik kötete. S mint ilyen, elkerülhetetlenül beugrik a József Attila-idézet (nekem most speciel a Póka Egon megzenésítette, a Hobo Blues Band előadta dalából), hogy „A hetedik te magad légy”. Nem véletlenül, mert talán ezeknek az írásoknak nemcsak a tartalmából, hanem a hangulatából és kidolgozottságából érezhetjük meg Ákos személyiségének kivételes összetettségét, és itt nemcsak arra utalok, hogy dalszerző, zeneszerző, előadóművész, költő és prózaíró, hanem témaválasztásának és stílusának gazdagságára is.

A történeteket három fejezetbe csoportosította (feltételezem) a szerkesztő, Helfrich Judit, akinek nevét azért is tartom említésre méltónak, mert a kötethez írt előszava szerves része a könyvnek, s mintegy előkészíti azt a cseppet sem idilli világot, amit a szerző elénk tár.

A borító a szerző saját fotójának felhasználásával készült    Fotó: MCC Press

A lazán kapcsolódó fejezeteket ugyanaz az érzés dominálja: amikor tudjuk, hogy egy bizonyos rossz elkerülhetetlen, és már-már várjuk, hogy bekövetkezzen, legyünk túl rajta, és bár az emlék kitörölhetetlen, de van esélyünk egy új, tiszta lapot húzni. A múltbéli történések miatt maradéktalanul boldogok már nem lehetünk ugyan, de a történet folytatódhat. Mert vannak megúszhatatlan dolgok az életben. Vészjósló már az Egyenesszög című novella kezdőmondata is: „A hétfő kibírhatatlan, a hétfő rettenetes.” Hiába élünk évtizedekig úgy, hogy eszünkbe sem jutnak az iskoláskori csetlés-botlások, megaláztatások, a rettegett tanár kopasz feje egyszer csak előbukkan a tömegből, s még jó, hogy nem okoz balesetet a Körúton a hirtelen feléledő rémület. De aztán jön a megnyugtató felismerés: „Nem, soha többé, se hétfőn, se más napon, semmilyen módon nem árthat már neki a szerencsétlen Razsilovszky.” Az olvasó agyán pedig, mielőtt belekezdene a következő történetbe, átsuhan a remény, hogy talán ez a kis intermezzo segít megoldani a főhős életközépi válságát is, amire csak úgy, szinte mellékesen kaptunk egy kis rálátást.

Nem lehet megúszni azt sem, hogy egyszer valaki ránk kérdezzen: „Ibolya! Maga az, Ibolya?” Még akkor sem, ha Magdának ismer mindenki, nemcsak a menedékül szolgáló szigeten, hanem már sok-sok évtizeddel korábbanról. És lehet az öreg kontinensen szobalányként Isabelle-nek lenni, majd egy tengerentúli revü táncosnőjeként befutni Emily Jean néven, a világ elől elbujdosni nem lehet. Múltunk, emlékeink megúszhatatlanok.

Kovács Ákos: Ezt nem lehet megúszni – novellák, elbeszélések. MCC Press, 2021.

Borítókép: Kovács Ákos portréja. Fotó: MTI/Rosta Tibor