Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem bölcsészkarának professzora és a Tisza-parti város egyetemének rektorhelyettese évtizedek óta foglalkozik a magyar katolicizmus tizennyolc–tizenkilencedik századi történetével, azon belül is elsősorban az 1848/49-es eseményekkel. Az elmúlt időszakban önálló monográfiája jelent meg a tábori püspökség történetéről, a forradalom és szabadságharc haderejében szolgáló tábori lelkészekről, valamint az esztergomi érsekség 1848/49-es történetéről.
A csanádi egyházmegye az 1848/49-es forradalom és szabadságharc időszakában című könyve többéves kutatómunka eredményeként született meg, s a komoly, kritikai történettudományi módszertannal készült és kéziratos levéltári forrásokon alapuló munka egyben a szerző akadémiai doktori értekezésének könyv alakban való megjelenése. A kötet foglalkozik az akkor Temesvár székhelyű és óriási kiterjedésű csanádi egyházmegye kormányzatával, a tábori lelkészként szolgáló egyházmegyés papokkal, Lonovics József (aki 1848 nyaráig, egri érseki kinevezéséig állt a püspökség élén) és Horváth Mihály (akinek püspökségét az Apostoli Szentszék soha nem erősítette meg) főpásztori tevékenységével, a csanádi püspökség korabeli gazdasági adottságaival, valamint az egyházmegye papjait is érintő megtorlásokkal.
A könyv forrásanyaga rendkívül széles, s nemcsak a vonatkozó magyar és külföldi (elsősorban romániai, illetve német nyelvű) szakirodalmat ismeri jól Zakar, de számos hazai levéltárban és határon túli archívumban kutatott munkája forrásbázisának megalapozásaként. Így például Budapest, Szeged és Makó mellett Aradon, Temesvárott, Kassán és Bécsben is. Kijelenthetjük, hogy noha a történészek közül sokan foglalkoztak az elmúlt másfél évszázadban a csanádi egyházmegye forradalom és szabadságharc alatti történetével, a témakört legjobban jelenleg Zakar Péter ismeri.
A monográfiájából nemcsak azt tudjuk meg, hogy a temesvári szeminárium kispapjainak nagy része honvédnek állt, sőt tiszti rangot is nyert a forradalmi magyar hadseregben, s hogy a püspökség négy lelkipásztorát is börtönbüntetésre ítélte a Temesvárott működő császári-királyi haditörvényszék a szabadságharc leverését követően, de az is kiderül belőle, hogy a csanádi egyházmegye kötelékében szolgáló papok közül jó néhányan a Habsburgok pártján álltak 1848/49-ben.
