Szakmai alázat és maximális teljesítmény

Már gyermekként vonzotta a színház, ám alapelvéhez hűen mindaddig nem mert és nem akart színpadra állni, amíg úgy érezte, nem biztos önmagában. Előbb egri, majd budapesti rockzenekarokban volt frontember, majd szívós munkával, önfejlesztéssel előbb a Sziget Színházban, majd más teátrumokban vállalt énekes-színészi feladatokat. Kósa Zsolt a Színművészeti Főiskola (később egyetem) mellőzésével, de erős hittel és vasakarattal megbecsült musical- illetve prózai színművész – vagy, ahogy aposztrofálja magát, előadóművész – lett, akihez a történelmi témájú darabok állnak legközelebb.

Kósa Zsolt 20210915 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– A vándor utazásai közben megismer egy bonyolult hegyrendszert, majd a legmagasabb oromra érve felismeri a hegycsúcsok és a táj geológiai törvényszerűségét – vont párhuzamot Márai Sándor zseniális eszmefuttatása, valamint saját életpályájának alakulása között Kósa Zsolt, aki azt is elmondta, rengeteg önbecsapáson keresztül jutott el mostani, megállapodott helyzetéhez.
Nézete szerint a készségek és a feladatok választják ki az embert, ezek összegzett vektorai pedig meghatározzák sorsukat.
– Gyerekkoromban már énekelgettem és eljátszottam bizonyos dolgokat – emlékezett a nagyon korai kezdetekre. – Szülővárosomban, Egerben a Gárdonyi Géza Színház műhelyháza közelében játszottunk, bekukucskálva a hatalmas üvegablakon – amelyeket puszta szórakozásból be is dobáltunk kővel – valósággal lenyűgöztek a díszletelemek – tette hozzá nevetve.

Egyszerű család sarjaként nevelkedett, ahol a legnagyobb kulturális élmény az volt, ha a vasárnapi húsleves mellé „jó ebédhez szólt a nóta”.

– Jó értelemben irigyeltem azokat a srácokat, akik magukkal hozták szü­leik művészi örökségét; ennek, valamint a lépcsőfokok hiányában sokkal nehezebben, önfejlesztéssel jártam be ezt a pályát – szögezte le az előadóművész, hozzátéve, hogy az említettek miatt csak jelentős késéssel tudott előbb zenei, majd színpadi dobogóra lépni. Alapelve, hogy csupán akkor hajlandó belekezdeni bármibe, ha biztos a magas színvonalú befejezésben.
Kósa Zsolt szerint különbséget kell tenni a zenekari éneklés és a színészet között. Amellett, hogy mindkettő előadóművészet, ez utóbbi sokkal komplexebb feladat elé állítja az előadót. Mindezt végiggondolva, sokáig elnyomva magában a színészi ambíciókat, inkább a zenélés mellett döntött. Az első, Megállni Tilos elnevezésű amatőr rhythm and blues/rockbandában énekes frontemberként bontogatta szárnyait – saját bevallása szerint – a többiekkel együtt meglehetősen felkészületlenül.
– Nem is maradtak meg a pályán – érvelt, hozzátéve, hogy az azt követő Team Rock Band az előzőnél sokkal ütősebb, komolyabb csapat volt.
Közös pályafutásuk csúcsaként a 2005-ös Radics Béla–Taurus-emlékkoncertet említi, amely telt házat eredményezett a Petőfi Csarnokban, és amelyről DVD is készült. Az ekkor már Budapesten élő előadóművész a sikerek ellenére sem ereszthetett gyökeret a rock világában, hiszen az egyébként becsületes polgári foglalkozást űző, a műfajon belül profin muzsikáló barátok, valamint saját céljai különböztek, így a további közös munka ellehetetlenült. De nem volt szerencsésebb az őket megelőző egri Pótkerék, valamint a már budapesti Zöld csillag és Vastrabant formációkkal sem. Miként a Led Zeppelin tri­bute és a Queen-tage (Queen-cover band) próbálkozások sem hozták meg az átütő sikert, pedig töretlenül hitt bennük.
A színészethez tizenhét évesen került közelebb, amikor az egri Gárdonyi Színházban díszítőként dolgozott.
– Nem túl jó tapasztalatokat gyűjtöttem a színházi közeg egy részéről – folytatta a visszaemlékezést Kósa Zsolt. 

– Az elhivatottság, küldetéstudat helyett felszínesség, piálás, bulizás jellemezte a színtársulatnak azon kis részét, amellyel a munkám során találkoztam. Miközben bennem rögeszmésen élt a kép, hogy a színpadra kiálló művész dolga a szakmai alázat és a maximális teljesítmény, nem pedig önmaga ünnepeltetése

– fűzte hozzá némi keserűséggel a hangjában.
Elmondása szerint azóta rájött, hogy a rossz helyett – hiába az volt a harsányabb – a jóra kellett volna figyelni, hiszen nem lehet és nem is szabad általánosítani. Ugyanez a véleménye alakult ki a Színművészeti Főiskoláról, ahová soha nem jelentkezett. – Úgy akartam színész lenni, hogy a sulit kihagyom, mindent a színpadon sajátítottam el – hangsúlyozta az előadóművész, aki azt is elárulta, hogy negyvennégy évesen a Komáromi Lovas Színház ked­véért tanult meg lovagolni.
A Queen-tage monumentális próbálkozás volt a zenekar mögött álló ötventagú kórussal, amelyet érthető okokból nehéz színpadra állítani, ám ennek ellenére sem tett le a projekt folytatásáról. Mindemellett már néhány évvel korábban belevetette magát a zenés színházi életbe.
– Több mint tizenöt éve álltam színpadra először a Sziget Színházban mint kimondott musicalszínész – folytatta a múltidézést Kósa Zsolt, aki azt is elárulta, a Költő visszatér című Kormorán-darabban olyan befogadó közegbe csöppent, ahol azonnal otthon érezte magát.
Az igazi lökést azonban három dolog jelentette: Demeter György énekes-előadóművész musicaltársulatához való csatlakozás, ahol a rockoperás, illetve musicalgálák adták a fő csapásirányt.
– Nagyon fontos, hogy itt csapatban dolgozhattam, és Demeter György teljes bizalmát élvezhettem – jelentette ki Kósa, aki már akkor szeretett volna kitekinteni a zenés színház világából. Hozzátette: – Nem véletlen, hogy mára eljutottam odáig, hogy jórészt prózai darabokban szerepelek.

Közben megismerte Szinovál Gyulát, a Szép Ernő Színház színész-rendezőjét, akitől rengeteget tanult, és akinek rengeteget köszönhet.

– Az újpesti teátrumban olyan darabokat raktunk össze, mint a Twist Olivér, vagy a Valahol Európában – sorolta a színművész hangot adva azon véleményének, hogy ebben a szakmában csak a jó értelemben vett amatőrök tudnak maradandót alkotni.
A harmadik inspirációt a Godspell musical székesfehérvári bemutatója jelentette. Mint mondta, elképesztő pro­fizmussal összerakott előadás volt Szűcs Gábor „Medve” rendezésében. – Onnantól futószalagon jöttek a szerződések, és óriási lökést adott – emlékezett vissza. – De az első budapesti munkahelyemen, a Kolibri Színház műszaki munkatársként Novák Jánostól is sok mindent ellestem – fűzte hozzá.
Kósa Zsolt kifejtette: témájában és zenéjében a hazai színjátszásnak nagyon fontos darabja lehetne a Léla szeme című musical, amelyet az abszolút látássérült Szepesi Richárd zenésszel írt közösen. A Szép Ernő Színházban bemutatták, ám sokszereplős változat, színre vitele még várat magára.
– Nem tartom magam írónak, ám ha kipattan egy ötlet a fejemből, azt meg szeretném valósítani – jelentette ki, hozzátéve, hogy 

az Árvácskából megírta az ország első folkoperáját. Közben elkészült az Ady Endre Utolsó mosoly című költeményéből írt vígjátékkal, amely az előzőhöz hasonlóan igazi ritkaság. Ugyancsak érdekesség most készülő monodrámája, A firkász napja. 

Mindemellett gőzerővel folynak a Vadak ura musical próbái, amelynek a vadászati világkiállítás kisérőprogramjaként október 14-én lesz a bemutatója Pataki András rendezésében; ő a soproni színház direktoraként számos előadásban szavazott bizalmat Kósa Zsoltnak.
– Nagyon fontosnak tartom a Magyarock Dalszínházában bemutatásra váró Gulag-darabot – mondta, majd a felsorolást folytatva elárulta: – Játszom a Moravetz Produkciók hiánypótló történelmi, magyar vonatkozású darabjaiban is, hiszen ez a téma a szívem csücske.
Kósa Zsolt a rockzenéhez sem lett hűtlen: tíz év óta először vesz részt ilyen produkcióban, felkérésre elvállalta az Ezüst Nyár – Barta Tamás öröksége zenekar énekes posztját.

(A borítókép Bach Máté portréja.)