Szakmai alázat és maximális teljesítmény

Már gyermekként vonzotta a színház, ám alapelvéhez hűen mindaddig nem mert és nem akart színpadra állni, amíg úgy érezte, nem biztos önmagában. Előbb egri, majd budapesti rockzenekarokban volt frontember, majd szívós munkával, önfejlesztéssel előbb a Sziget Színházban, majd más teátrumokban vállalt énekes-színészi feladatokat. Kósa Zsolt a Színművészeti Főiskola (később egyetem) mellőzésével, de erős hittel és vasakarattal megbecsült musical- illetve prózai színművész – vagy, ahogy aposztrofálja magát, előadóművész – lett, akihez a történelmi témájú darabok állnak legközelebb.

Kósa Zsolt 20210915 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– fűzte hozzá némi keserűséggel a hangjában.
Elmondása szerint azóta rájött, hogy a rossz helyett – hiába az volt a harsányabb – a jóra kellett volna figyelni, hiszen nem lehet és nem is szabad általánosítani. Ugyanez a véleménye alakult ki a Színművészeti Főiskoláról, ahová soha nem jelentkezett. – Úgy akartam színész lenni, hogy a sulit kihagyom, mindent a színpadon sajátítottam el – hangsúlyozta az előadóművész, aki azt is elárulta, hogy negyvennégy évesen a Komáromi Lovas Színház ked­véért tanult meg lovagolni.
A Queen-tage monumentális próbálkozás volt a zenekar mögött álló ötventagú kórussal, amelyet érthető okokból nehéz színpadra állítani, ám ennek ellenére sem tett le a projekt folytatásáról. Mindemellett már néhány évvel korábban belevetette magát a zenés színházi életbe.
– Több mint tizenöt éve álltam színpadra először a Sziget Színházban mint kimondott musicalszínész – folytatta a múltidézést Kósa Zsolt, aki azt is elárulta, a Költő visszatér című Kormorán-darabban olyan befogadó közegbe csöppent, ahol azonnal otthon érezte magát.
Az igazi lökést azonban három dolog jelentette: Demeter György énekes-előadóművész musicaltársulatához való csatlakozás, ahol a rockoperás, illetve musicalgálák adták a fő csapásirányt.
– Nagyon fontos, hogy itt csapatban dolgozhattam, és Demeter György teljes bizalmát élvezhettem – jelentette ki Kósa, aki már akkor szeretett volna kitekinteni a zenés színház világából. Hozzátette: – Nem véletlen, hogy mára eljutottam odáig, hogy jórészt prózai darabokban szerepelek.

Közben megismerte Szinovál Gyulát, a Szép Ernő Színház színész-rendezőjét, akitől rengeteget tanult, és akinek rengeteget köszönhet.

– Az újpesti teátrumban olyan darabokat raktunk össze, mint a Twist Olivér, vagy a Valahol Európában – sorolta a színművész hangot adva azon véleményének, hogy ebben a szakmában csak a jó értelemben vett amatőrök tudnak maradandót alkotni.
A harmadik inspirációt a Godspell musical székesfehérvári bemutatója jelentette. Mint mondta, elképesztő pro­fizmussal összerakott előadás volt Szűcs Gábor „Medve” rendezésében. – Onnantól futószalagon jöttek a szerződések, és óriási lökést adott – emlékezett vissza. – De az első budapesti munkahelyemen, a Kolibri Színház műszaki munkatársként Novák Jánostól is sok mindent ellestem – fűzte hozzá.
Kósa Zsolt kifejtette: témájában és zenéjében a hazai színjátszásnak nagyon fontos darabja lehetne a Léla szeme című musical, amelyet az abszolút látássérült Szepesi Richárd zenésszel írt közösen. A Szép Ernő Színházban bemutatták, ám sokszereplős változat, színre vitele még várat magára.
– Nem tartom magam írónak, ám ha kipattan egy ötlet a fejemből, azt meg szeretném valósítani – jelentette ki, hozzátéve, hogy 

az Árvácskából megírta az ország első folkoperáját. Közben elkészült az Ady Endre Utolsó mosoly című költeményéből írt vígjátékkal, amely az előzőhöz hasonlóan igazi ritkaság. Ugyancsak érdekesség most készülő monodrámája, A firkász napja. 

Mindemellett gőzerővel folynak a Vadak ura musical próbái, amelynek a vadászati világkiállítás kisérőprogramjaként október 14-én lesz a bemutatója Pataki András rendezésében; ő a soproni színház direktoraként számos előadásban szavazott bizalmat Kósa Zsoltnak.
– Nagyon fontosnak tartom a Magyarock Dalszínházában bemutatásra váró Gulag-darabot – mondta, majd a felsorolást folytatva elárulta: – Játszom a Moravetz Produkciók hiánypótló történelmi, magyar vonatkozású darabjaiban is, hiszen ez a téma a szívem csücske.
Kósa Zsolt a rockzenéhez sem lett hűtlen: tíz év óta először vesz részt ilyen produkcióban, felkérésre elvállalta az Ezüst Nyár – Barta Tamás öröksége zenekar énekes posztját.

(A borítókép Bach Máté portréja.)