Az évszázad műkincsrablása

Múlt héttől látható a hazai mozikban Gilberto Martinelli olasz–magyar koprodukcióban készült dokumentumfilmje, a Budapest-művelet. Az alkotás az 1983-as hazai műkincsrablás történetét és hátterét mutatja be, egyúttal egy látleletet is nyújtva a nyolcvanas évek Magyarországáról.

B. Orbán Emese
2021. 11. 19. 7:08
null
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Amióta Budapestre került a kép, azóta olyan nagyon-nagyon sok érdekes dolog nem történt vele – mondja Mátrai Erik képzőművész, aki gyerekeknek szervezett nyári táborban mutatta be Raffaello Esterházy Madonnáját –, de ez a rablás, ez mindenképpen egy olyan kis fontos esemény volt, amit a gyerekek érdekesnek találtak. Ez a „kis fontos esemény” – a Szépművészeti Múzeum 38 évvel ezelőtti kirablása – az évszázad műkincsrablásaként vonult be a történelembe. Egy ország döbbent meg, amikor kiderült, hogy 1983. november 5-én hét képet – köztük az említett Esterházy Madonnát – tulajdonítottak el az éppen felállványozott Szépművészeti Múzeumból. A felbecsülhetetlen értékű festmények, amelyeket egy olasz bűnbanda és magyar segítőik vittek el, viszonylag gyorsan előkerültek és visszajutottak Magyarországra. A nyomozás és a nemzetközi összefogás, tekintve a korszakot és az akkori viszonyokat és lehetőségeket, túlzás nélkül nevezhető bravúrosnak.

A Kádár-rendszer által sugallt kiemelkedő közbiztonsági helyzethez képest a betörés és annak körülményei – az épület fel volt állványozva és egyetlen biztonsági őr vigyázta a múzeumot, akinek mozgása előzetesen jól kifigyelhető volt, illetve a jelzőrendszer is már korábban meghibásodott, továbbá az elkövető külföldi és magyar állampolgárok mindegyike, enyhén fogalmazva, a zavarosban halászott – mély megdöbbenést okoztak. 

Az ügyben a korszak valamennyi visszássága tetten érhető: érdektelenség, fásultság, motiválatlanság, miközben a hivatalos jelentések tele voltak dicshimnuszokkal. A rablás rádöbbentette az ország vezetőit, hogy a vasfüggöny ellenére a nyugati világot nem tudják megállítani, a globális műkincs-kereskedelem, a nemzetközi biztonság és együttműködés a mindennapok részévé fog válni. 

Érdekes következménye volt a történetnek, hogy a sikeres nyomozás után –1945 után először –, 1984-ben Budapestre látogatott Bettino Craxi olasz miniszterelnök. Volt aztán ennek a látogatásnak egy olyan, hivatalosan soha meg nem erősített következménye is, hogy az egész ország a maffia szerepéről kezdett beszélni. Nyilván ezt a szálat megerősítette az is, hogy az esetet rekordgyorsasággal lezárták, az elkövetőket pedig nem adták ki Magyarországnak.

Végleges válaszokat hiába remélünk Gilberto Martinelli filmjétől, bár a betöréstől a képek megtalálásáig igyekszik felgöngyölíteni az ügyet. Megválaszolatlan kérdések viszont vannak bőven. Miközben az egykori résztvevők visszaemlékezései – kiegészülve azokéval, akik nem vállalták a szereplést – látleletet is nyújtanak a nyolcvanas évek Magyarországáról, a néző hiányolja a görög szál elvarratlanságát (miért engedték át az olasz bűnözőket a rabolt képekkel), a román titkosszolgálatok szerepének felfejtését (akik szintén futni hagyták a bandatagokat).

A filmben megszólal Bócz Endre is, aki 1983-ban fővárosi főügyészhelyettes volt            Fotó: Pannonia Entertainment

Vannak a dokumentumfilmben érdekes és elgondolkodtató pillanatok, kijelentések. Például, amikor az olasz bandavezér méltatlankodik, hogy igazán nem értetették, hogy mire volt az a nagy felhajtás: „Csak egy lopás, számunkra csak egy lopás volt” – mondja kedélyesen. Arról nyilván nem mesél, hogy a dobálás és egyéb mostoha bánásmód miatt milyen szinten sérültek a műtárgyak (erről viszont beszámol a filmben Moré Miklós restaurátor). Egy másik bandatag rezignáltan nyilatkozik, hogy igazán nem akartak senkinek sem ártani, nem akarták a magyarokat megbántani. Sajnálkozik, hogy miközben ők elég olcsón megúszták, magyar segítőik kemény börtönéveket kaptak. Na, de miközben az egyik gazember mély megbánást tanúsítva, mintegy bocsánatot kér a magyaroktól, a már említett bandavezér így zárja a nyilatkozatát: „Amit a mai napig nem értek, az az, hogyan kerültek azok a festmények a magyar múzeumba: ellopták tőlünk vagy megvették őket?”

A film Budapesten a Cinema MOM-ban és a Kino Cafe moziban látható, emellett többek között Miskolcon, Kecskeméten és Jászberényben és vetítik.

Borítókép: korabeli karikatúra a rendőrség tehetetlenségéről (Rajz: Várnai György)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.